Gravitáljunk az Egy felé
Minden a világon két erő interakciója: vonzás és elvetés. Az anyag ennek alá van vetve, atomoktól galaxisokig. Így jelentkeznek a mi szintünkön a szellemiségi erők, a Fény és a hordozó Kli (kehely)
A Teremtő természete az adó-erő és a teremtményé a kapó-erő. A teremtés célja elnyerni a teremtő erejét és az Ő állapotába jutni. Ez dönt az egész programról: az evolúció rendjéről és állapotairól.
A Teremtő “kérés nélkül” teremtett és felruházott minket a kapni akarás egyetlen vágyával. Ebbe kapcsolódik az adni akarás szikrája, és ez elindít egy lánc reakciót, minek folytán megértjük, mit akar tőlünk a teremtő. Ezután a teremtmény tudatosan rákapcsolódik erre a folyamatra és előmozdítja a fejlődését.
Amikor ennek a második erőnek egy szikrája felébred bennem, akkor kezdem először megérteni, mi is történik, és elkezdek kérdéseket feltenni. A felébredt szívpont a bennem lévő teremtő. Ad esélyt a függetlenségre: két vágy közt lévén, összehasonlítom őket és igyekszem úgy újjászületni, hogy legyen módom a két erőt a cél felé magamnak működtetni.
Kapok szabad akaratot, és felmérhetem életem célját, s nemcsak az számít, mennyire nyerhet az önzésem. Ebben a percben belép tudatossági mezőmbe a teremtés részeinek összekapcsolódása. Ez a kis belső lángocska kezd elvezetni az egységhez.
Tudat alatt, nem sejtve miért, a szívponttal bíró emberek elkezdenek afelé hajlani, hogy egységben integrálva lássák a világot. A miszticizmus és a népszerű new age trendek elkerülésével, meg akarják érteni a valóság részeinek összekapcsolódásait. Ez az egységesült társulás a szellemiség élete, ezt keresik. Az integrált interakciók a sejttől a szerveken át közös testet szülnek s ez annyira válik élővé, amennyire a részek valóban társulnak.
