A csoporthoz tartozás előnyei
Amikor valaki méltó a spirituális előrehaladásra, amely a lelkek közös rendszere által lehetséges, a Fény vezetni kezdi előre, az önbeteljesülés irányába. Ez az út elviszi a személyt a csoporthoz, és neki hinnie kell abban, hogy a csoport Felülről adott a számára.
Ettől a pillanattól kezdve, a személynek van szabad választási lehetősége megalapoznia magát a barátok irányába. Megalapozza magát a csoporton belül, és ez több, pozitív pontot jelent:
A személy felhagy az önzéssel. A Fény növekszik, ő pedig felemelkedik az egoizmus fölé, és visszavezeti magát a Forráshoz, tehát magába foglalja azt, tehát így, a közös hálózathoz kapcsolódik, és ott feltárja a Teremtőt. Azt is meg kell értenünk, milyen módon integrálódhatunk egy egyszerű hálózathoz. Azonban, képtelenek vagyunk érezni ezt, mivel túlságosan földiesek vagyunk.
A Zóhár alapján, a szemünket befelé irányítjuk, és nem látjuk a pillanatnyi valóságot, nem értjük, hol vagyunk. Sőt, lebecsüljük ezeket a kifinomult érzékeket. Elutasítjuk ezt, és nem engedünk meg magunknak, csak egy kicsit érzékenyebb kapcsolatot sem közöttünk. Azonban a kapcsolat ezen belül van. Csak figyelmesebbnek kell lennünk, látnunk és fel fog tárulni. Akkor a feltárás miatt, elkezdjük megszerezni a Reformáló Fényt.
Valójában nem a Fény az, ami eljön hozzánk, hanem mi mozdulunk el a Fény irányába. A személy egyre közelebb kerül a Fényhez, a barátaival való kapcsolat rendszeréből adódó gravitáció mértékének megfelelően. Ez egy közös rendszer, ami állandó és perfekt, de fokozatosan nyilvánul meg, a Fényre való érzékenységünk mértével megegyező módon. A Fény maga állandó, csak a vágyra van szükségünk, amely közvetlen felé irányul.
A csoport biztosítja valaki számára az ellenállást, a külső környezettel szemben. Ezzel meg tudja magát védeni a körülvevő világ erejétől, amely befolyásol minden embert a vágyain, gondolatain, és céljain keresztül. A személy belép a csoportba, egybeolvad vele, alá akarja vetni önmagát a csoportnak, és akkor megkapja a különböző fajta gondolatokat, vágyakat és célokat tőlük, megszabadítva magát, mindenféle külső diktátumtól.
A személy megszerzi a teljes csoport erejét, majd elkezdi megnyilvánítani a közös lélek erejét kifelé. Természetesen ez sokkal nagyobb törekvést jelent a Fény felé, annál, mint ami elvitte őt a csoporthoz.
A Fény és a korrekció ezen erőteljes impulzusán keresztül, a személy magára vonja a Fény befolyását, ami felemeli őt az egoisztikus szándékokból, a Lo Lishma állapotából (nem az Ő Nevéért) az altruisztikus szándék, a Lishma szintjére (az Ő Nevéért).