Egymáshoz kötve
Kérdés:
Hogyan helyezhetem magam alacsonyabbra, mint a barátaim, vagyis hogyan fogadjam el a csoport véleményét?
Válasz:
Képzeljük el, hogy egy csapat hegymászó megy a csúcs felé vezető úton. Én is, akár a többiek, el akarom érni ezt a csúcsot, ezért csatlakoztam hozzájuk. Ebben az emelkedésben semmit nem tehetek a saját szempontjaim alapján. Nem tudok egyedül visszamenni, nem dönthetem el, mikor fog pihenni, aki jelen van. Együtt emelkedünk, ugyanarra a kötélre vagyunk rákötve, ami mindegyikünket megtart.
Ugyanez alkalmazandó a csoport mindegyik tagjára. Túl gyengék vagyunk mozgáshoz, csak akkor haladunk előre, ha felismerjük és érezzük, hogy egy eltéphetetlen kötelékkel össze vagyunk kötve.
Eleinte eldöntöm, megyek, vagy megyek a barátaimmal. Megvizsgálom, hogy hozzám valóak vagy sem, ugyanazt a csúcsot akarják elérni vagy sem. Ők azok az emberek, akikkel meg tudom tenni ezt az utat felfelé? Talán van másik csoport is ezen kívül? Ekkor még belül vagyok a döntési lehetőségemen, hogy ezeket a dolgokat megvizsgáljam.
Azonban miután mindent megvizsgáltam, és csatlakoztam hozzájuk, nincs olyan visszaút, amelyet mi magunk tudunk előkészíteni. A biztosító kötél már összeköt bennünket, ahogy emelkedünk felfelé. Most már nem tudok megszabadulni tőlük, vagy venni egy szusszanás szünetet valahol oldalt, amikor felfelé kell haladnunk. Tartanom kell az ütemet velük, lépésről lépésre, végig ugyanazon az úton, és nincs nem térhetek el ettől a napi feladattól.
A mai feltételek mások, mint amilyenek voltak az elmúlt generációk számára. A múltban mindenki szigorúan tesztelve lett, mielőtt be lett fogadva, azonban ma, az általános korrekció idejében mindenkit befogadunk.
Mégis, talán a közös lélek az, amely tovább lép, a korrekció irányába, és ezt azok alkotják, akik felismerik, hogy nincs más választásuk. Ennek a feladatnak a végrehajtásával, felemelkednek oly módon, hogy össze vannak kötve egy kötéllel, és követik a vezetőjüket az úton, amin semmit nem változtathatnak. Mindenki kap időd, hogy felismerje mivel áll szemben, és eljusson a döntésig. Azonban a döntés kulcsfontosságú.
A spirituális világ el van rejtve előlünk, és nem érezzük a feladatok természetét, amelyeket onnan kapunk. Mi csak kiválaszthatjuk a csoportot a hegy lábánál, és ha egyszer elindulunk előre, nincs visszaút.
Nem látom, mennyire nagyszerű, emelkedett és veszélyes ez az út. Valójában, a szövetségben, melyet a barátaimmal kötöttem, maga a Teremtő lakozik. Ez azt jelenti, hogy Vele kötöttem meg a szövetséget; ő az, aki tanúsítja és megerősíti a szövetségünket.
kn
