Készen állni a megmenekülésre
Mi kívül vagyunk a spirituális világon, ugyanabban az egyiptomi fogságban, mint amiről a Haggadai Kivonulás ír. Ezért nekünk rendeznünk kell és felismernünk, mennyire vagyunk felkészülve a megmenekülés lehetőségére, amely bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Képesek leszünk erre a menekülésre?
Idővel a spirituális munka íze olyan lesz, mint a száraz és kellemes Matzot (kovásztalan kenyér a számunkra. Sőt, a barátok szeretete keserűnek fog tűnni, és nem is akarjuk majd érezni. Mindez azt jelenti, hogy száműzetésben vagyunk a spiritualitásból. Érezzük, hogy a spirituális világ emelkedettebb, de mivel száműzve vagyok belőle, mivel képtelen vagyok értékelni és megérteni mennyire jó is ez valójában. A testi érzékelésemben azt élem meg, hogy ez rossz, ami azt jelenti, a sötétségben vagyok.
Nem Egyiptom maga, az ami sötét; Egyiptom, mint olyan, egy hatalmas, gazdag birodalom, káprázató és bőséggel teli. A sötétség oka az, hogy keresem a spiritualitást, miközben Egyiptomban vagyok. Érzem, hogy száműzött vagyok a spiritualitással kapcsolatosan, és hogy ez a számomra a „szenvedés kenyere.”
Csak akkor tapasztalom meg ezt az állapotot, ha vágyom Egyiptom elhagyására, és el kell fogadnom, az ilyen egyszerű kenyér fogyasztását annak érdekében, hogy felkészülhessek a kivonulásra. Elfogadom a menekülés tényét, ha azt érzem, hogy Egyiptom fenyeget engem, az Egyiptomi pestissel, és és én nem tudom megtartani ezt az állapotot többé. Érezni akarom, hogy igazán vágyom az egységre a többiekkel, de a Fáraó nem hagy engem.
Haladni akarok legalább egy kicsit, és ebből az egoista fogságból elérni az adakozás bármilyen formájához. Érzem, hogy van egy élet, amely csak adakozásban van, de most még a Lo Lishma (nem a Nevéért) állapotában, egoizmusban, és arra akarom ezt felhasználni, hogy győzzek, megszabaduljak a Fáraótó,l aki szerencsétlenségbe taszított engem.
Az ilyen hozzáállást, a csoportban tudom megformálni, tehát ahogy elkezdünk sírni ettől a kemény munkától, Moshe (Mózes) tovább tolna bennünket és a Fáraó megmutatná magát teljes erejéből, lehetőséget adva nekem, hogy lássam, az egoizmus használatával nincs semmilyen ígéret a jóra a jövőben. Mindezek után a szívben lévő pont elérte ezt a fajta ellentétet az egoizmussal, amit képtelenek vagyunk megtartani a jövőben.
Egymáshoz kapcsolódunk, és felemeljük a spirituális cél fontosságát olyan magasságba, ahol nem tudnánk megmaradni az egónkkal. Ki akarunk ebből törni. Had egyem meg a szenvedés kenyerét a jövőben, nem érdekel. Az adakozásban kell lennem. Minden beteljesülés, amit Egyiptom adhat, az állati szinten van, de én nem szeretnék kizárólag a hasamnak élni és etetni a bennem lévő állatot. Egy emberi életet akarok élni, a bennem lévő emberrel.
Mindezen kalkulációk vezetnek el engem a megmeneküléshez, de a megmenekülés maga, a Felső Erő varázslata.
