Mit kellene tennünk?
Kérdés:
Mindig azt halljuk, hogy egyesülnünk kell, és keresni a Teremtőt, de mi nem érzékeljük ezt, mint gyakorlati feladatot. Mit kellene valójában tennünk?
Válasz:
Ha valamilyen külső cselekedet hasznos, a belső folyamat számára, akkor végre kell hajtanunk. A haszon talán a jövőben jelenik meg. Például, egész évben végre kellene hajtanom egy fizikai cselekedetet, hogy ez bennem, egy másik, belső réteg elérését segítse, vagy más szavakkal, közelebb fogok ez által kerülni, a Teremtőhöz, az adakozáshoz. Felismerem, hogy mennyire messze vagyok ettől, és akkor a vágyam elősegíti a szándékom korrekcióját, a „magam felé irányultságból,” az „adakozás felé irányultságra.”
Más szavakkal, a „cselekedet végén” meg kell jelennie, egy elsődleges gondolatnak. Vagy megmondják nekem, mit kell tennem, és végrehajtom, az „értelem feletti hittel,” vagy magamtól cselekszem ezen a módon. Bármelyik esetben azonban a cselekedet, a személyhez tartozik.
Azonban ha a cselekedet nem a megfelelő szándékkal lett végrehajtva, ami azt jelenti, hogy a csoport egységének érdekében történt, akkor nincs jelentősége, mennyire fontos a szándék, nem hoz semmilyen hasznot sem. A személy munkája ugyanis pontosan az, hogy a szándékon dolgozik.
Lehetetlen ezt megkerülni, mivel a világ természete alapvetően az élvezetek utáni vágyakból, és abból a vágyból áll, hogy élvezetet adjunk, és az ezekhez tartozó fogalmak az egység és közös egymásba foglalás. Semmi nincs a vágyakon és a szándékokon kívül.
Az alsóbbnak a kapni akarási vágya, belép a Felső adakozási vágyába, mint MAN (ima a korrekcióért), és a Felső adakozási vágya leereszkedik az alsó kapni akarásához, és kitölti, mint MAD (a korrekció Fénye). Akkor a két végrehajtott, közös egyesítés: Bina a Malchutban és Malchut a Binában, a Teremtő a teremtményben, és a teremtmény a Teremtőben, ameddig el nem érik a teljes azonosságot. Ez a teljes cselekedet!
Hol történik mindez? Ez csak a gondolatban, a vágyakban, a belső erőfeszítésekben! Természetesen ez a legnehezebb dolog. Néhányan közülünk könnyen feltalálják magukat a mentális munkában, miközben másoknak ez nagyon nehéz. Azonban a spirituális munka egyaránt nehéz mindenkinek, legyen az tudós, vagy ács, mert a lélekben kell végrehajtani, nem az elmében.
Végrehajtunk bizonyos cselekedeteket, melyek az egyesülésünkre irányulnak, a helyes szándékkal: Miért csináljuk mindezt? Miért tesszük ezt együtt, az egyéni cselekedetek helyett? Miért akarjuk kiterjeszteni a résztvevők körét? Ez feléleszt, és inspirál bennünket.
Az erőfeszítéseinkre irányuló szándék nélkül, mi csak „összegyűlt bolondok’ vagyunk, mert még a legfontosabb munka is jelentés nélküli, üres, ha nincs mögötte szándék.
kn
