Mi a közös elkötelezettség?
Lényegében a közös elkötelezettség (közös „átitatódás” – Hitkalelut) a legnagyobb mélységű cselekedet; nincs semmi, ami értékében hasonlítható lenne ehhez. Ez a Teremtés Tervéből következik. A Teremtő, a Felső Fény teremti az élvezet megkapására irányuló akaratot, amely kizárólag a saját érzéseire irányul, mindarra vonatkozólag, amit a Fény tartalmaz. Ez szó szerint egy szolgaság a Fény irányába, annak megtapasztalására, hogy mint élvezet legyen érezhető, önmagáért.
Ebben a formában, ez a vágy nem nevezhető teremtménynek még, mert nincs önállósága és teljesen a Fénytől függ. Ezért, mint teremtmény nem létezik, hasonló az árnyékhoz, amely nem létezik az objektum nélkül, amely létrehozta őt.
Azonban a Teremtő azt akarja, hogy a teremtmény önálló legyen, ahogy maga a Teremtő is az. Ezért, a teremtménynek egy hosszú úton kell végig mennie, sokkal hosszabb úton, mint egy sperma cseppnek, mielőtt az élő szervezetté válik. Mindezek után a teremtmény, mint a Fény árnyéka lett megteremtve, mint lenyomat, annak ellentéteként. Azonban fokozatosan, a Fény befolyása alatt, elkezd fejlődni.
Minden további fejlődés, az Egyenes Fény kiterjedése 4 állomásának folyamatával egyezésben történik, ami az Adam Kadmon, Atzilut, Beria, Yetzira, Assiya világaiban, és a mi világunkban jön létre, a lelkek lezuhanásával a testi valóságba, ahonnan a visszaemelkedésük a forráshoz, a vágyak és a Fény kölcsönös együttműködése alapján történik. Ezzel egyidőben, a teremtmény elnyeli a Teremtő összes tulajdonságát, és olyanná válik, mint Ő.
Ezen felül, a tény miatt, hogy ez sokkal komplexebb, belső struktúrát igényel, a teremtmény kap egy lehetőséget a teremtés összes részletének megtanulására, annak teljes mélységében. Így, a teremtmény megismeri, a Teremtő, mit tesz benne. Felismeri önmagát, mint a Felső Fény kiáradását, és ismereteket szerez a Teremtőről. Ez van leírva, úgy, hogy „Cselekedeteidből ismerlek meg Téged.” Mindez a kölcsönös együttműködés cselekedetének köszönhető.
