Az igazság jutalma
Az emberiség, mint egész, és minden individuális tagja felosztható a következő három fajta vágy alapján:
1. Azok, akiknek teljesen közömbösek a spiritualitás irányába és a létezés állati szintjén maradnak. Ők annak az érdekében kapcsolódnak másokhoz, hogy ezen keresztül megtalálják a legkényelmesebb és legnagyobb élvezetet nyújtó módját az együttes cselekedeteknek. Ezek az emberek nem lépnek túl az „én és velem szemben a környezetem” számítási módszeren.
2. A második fajta a vallásos emberek csoportja és azoké, akik hisznek abban, hogy valamilyen „jutalomban,” ami a jó cselekedetkért jár az saját standardjaik szerint persze. Hit és filozófia nem lényeges a számukra: van, aki a rendőrségtől fél, ők pedig a Teremtőtől félnek. Mindkettő jutalmat vár a környezetétől, de a vallásos az eljövendő világtól is elvárja ezt a jutalmat. Ők a fizetség megszerzői egyik vagy a másik módon, és mindegyikük meghatározza magának az adott pillanathoz tartozó, elvárt optimális jutalmat.
Ezeknek az embereknek nincs meg a legcsekélyebb szándékuk sem a saját korrekciójukra, és ezért semmilyen kapcsolatuk nincs a Teremtővel. Egyszerűen gyakorlati pszichikai alapú ön-hipnózissal, az eljövendő világgal szemben elvárásokat támasztanak, amelyeket bizonyos cselekedeteikért cserébe szeretnének megkapni, melyeket ebben a világban hajtanak végre.
Ők hajlandók fizetni és sok nehézséget végig szenvedni ebben a világban annak érdekében, hogy összegyűjthessenek tetszetős jutalmakat, melyek meg lettek ígérve az igazaknak, amikor azok meghalnak. Hisznek a felemelkedésben és a paradicsomban, melyet érezni fognak majd a jövőben, még azon az áron is, ha ezért meg kell halniuk.
3. A Kabbalisták, akik értik, hogy minden említett dolog, a hazugság felett helyezkedik el, és nem működik annak az elve, hogy minden cselekedet meg lesz jutalmazva, ez nem működik a Teremtővel való kapcsolatokban. Ez az elv, láthatóan nem tartható fenn, amikor az emberi történelem valóságával teszteljük le.
Ebben az állapotban, a személy elérkezik, egy sokkal emelkedettebb célhoz: az élet értelmének okához. Nem érdekli, mennyi jutalom és büntetés (édes, vagy keserű) kerül kiszabásra; le akar ásni a lehető legmélyebbre, és elérni az igazságot (Igazság és hamisság). Talán szenved, és semmit nem kap ezért, de az feltárt igazságot tekinti megkapott jutalomnak ezért. Akkor a személy nem azáltal méri magát, hogy mennyire elégedett azzal, amit érez, mennyire tűnik valami édesnek, vagy keserűnek, hanem az igazság vagy a hamisság által.
kn
