Mindannyian egyenlőek vagyunk
Kérdés:
Miért nem érzem ugyanazt a fokú lelkesedést és spirituális töltést mindenkivel?
Válaszom:
Az nem kérdés, hogy különböző képpen érzek mindenkivel kapcsolatban. Ez attól függ milyen közelinek vagy távolinak tűnik valaki az én jelenlegi önző érzékelésemben. Néhányukat még észre sem veszem, másokat szeretek egy bizonyos fokig, és másokat meg elutasítok.
Ebben a tekintetben a kulcs az én személyiségem, vagy hangulatom, valamint különböző részletek, esetek és események melyekről én hallottam, melyeket éreeztem láttam. Mégis mindez nem számít. valójában a spirituális úton mi állandan egy olyan egyre növekvő érzéssel találkozunk, hogy mi mindannyian egyenlőek vagyunk, és hogy nincs különbség fehér, fekete, vörös, sárga, vonzó és csúnya között. Nemzetiség, nyelv, személyiség és az összes többi külső tulajdonság eltűnik, mivel azok csak a mi világunk korlátolt érzékelésének a jelei. Nem számít hogy a személy hogyan lett felnevelve, mire lett tanítva, az mindössza egy külső burok. Egy másik vággyal való kapcsolatfelvétellel én egy spirituális szikrát találok azon belül, és megtalálom annak helyét a lelkek integrált rendszerén belül. És akkor úgy érzékelem őt mint saját testem részét.
És akkor attitűdöm megváltozik, mindannyian egyenlővé válunk. Ez hasonló ahhoz, ahogy egy anya szereti összes gyermekét, mindegyikre annyira odafigyelve amennyire az éppen szükséges. Mindannyian egy teljes rendszer részei vagyunk, és annak teljességében egyik részlet sem lehet fontosabb a másiknál.
hzs
