Az önzőség balszerencséje azt edénnyé változtatja
Annak érdekében, hogy egy új érzékeléshez jussunk, egy hatalmas vágyra van szükségünk mely megengedi, hogy kicseréljük a fogyasztásra szolgáló tendenciánkat az adakozás iránti aspirációval. Ez az átmenet a világ kifordított érzékelése felé az adakozás aspirációjával rendkívül nehéz. Ez hasonló a szüléshez, és a szülés az mindig egy elképesztően különleges jelenség, még a modern kori gyógyításban is.
Az újszülött kitör abból a különleges helyzetből melyhez addig kötődött. Ott ő addig megkapta a külünleges táplálást, és védelmet, ott a fejlődés speciális törvényeinek volt kitéve. A környezet nem taszította ki, ahelyett táplálta őt. Most kilép egy ellenséges világba, egy új környezetbe, ahol kűzdenie kell az életéért, növekedéséért. Ez az élet egy semmihez sem hasonlítható forradalma.
Ugyanez történik spirituális születésünkkor. Egy új univerzális érzék fedi fel magát, a külső érzékelés szerve (ennek a világnak az anyaméhén kívül) mely az adakozásra épül, és ezáltal mi elkezdünk egy új világot érzékelni abban.
A Kongressuson egy nagy lépést tettünk előre ebben az irányban. Mi valóban meg akartunk születni, mi enyhén átéltük a szülési görcsöket, és láttuk, hogy még képtelenek vagyunk minderre. Mi éreztük, hogy valami megállít minket, és teljesen visszalök minket. Azzal a jó erővel együtt mely vonzott minket előre mi éreztük a rossz erőt, mely visszalökött minket az anyaméhbe, nem engedi hogy elhagyjuk annak határait, ezt a világot, és nem engedi, hogy mi érezhessük az új világot.
Nekünk szükségünk van számtalan hasonló görcsökre mielőtt megszülethetünk. A görcsök mennyisége és frekvenciája csak rajtunk múlik. Mindenesetre a születés folyamat nem fejeződhet be ezek nélkül, és mi nem kerülteünk ki nélkülük.
Két erő ütközik születésünkkor: a mi nyomásunk belülről kifelé, és az ellentétes erő megmarkolva minket kívülről. Az összecsapások egy új erős vágyat hoznak létre bennünk, hogy mi a spirituális világba kerüljünk. Mi nem vagyunk képesek előre jutni enélkül a vágy nélkül.
A szülési görcsökre a Tórah úgy utal, mint az “Egyiptomi csapásokra”. Önzőségünknek 1O (a teljes dózis) szenvedést kell átélnie, melyek belepecsételődnek a vágyba, és azt az edény formájává változtatják egy Kli-vé. Ezáltal a formátlan “agyag darab” egy olyan edénnyé válik, mely készen áll arra, hogy megkapja a Felső Fényt, a spirituális világot.
Nekünk át kell éljük ezeket a görcsöket annak érdekében, hogy felvegyük a megfelelő formát, amely nélkül lehetetlen bármilyen spirituálisat megkapni. Mi beléptünk ebbe a folyamatba a Kongresszus alkalmával. A Fényről szólva, az állandóan körülöttünk van, és csak a helyre vár ahova behatolhat.
hzs
