Készen kell állnod a számomra!
A Teremtő nem tud bennünket teljessé teremteni, egésszé, aki egyenlő Vele. Sokkal inkább a saját erőfeszítéseinken keresztül kell elősegíteni a fokozatos fejlődést, lépésről lépésre, egészen a Teremtő szintjéig. A Teremtő elvárása állandó, ami azt jelenti, hogy mindig elvárja tőlünk a gyakorlati erőfeszítést, ami arra irányul, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, pont úgy, mint egy gyerek, aki vágyik felnőtté válni.
Az egész teremtés egyetlen cél irányába halad, a létezés végső állapotának elérésére; minden teremtmény erre való előkészület. Minden, amin átmegyünk, a feltárásra irányul, és ehhez visz bennünket közelebb. Mit tárunk fel? Meg fogjuk találni a helyet, ahol mi és a Fény állandóan jelen vagyunk, ami azonban jelenleg el van rejtve előlünk, a saját helytelen minőségeink miatt. Ez az, ahogy mi szétszóródtunk, és elvesztünk a ködben, és arra a helyre kerültünk, ahol ma is vagyunk.
Ha mi soha nem hagyjuk ezt a helyet el, akkor itt a Teremtő sem lép elő. Egyszerűen elveszítjük a képességet, hogy érezzük őt, eltűnik az érzékelésünkből, „elillan a levegőben.” Mi, magunk, készen állunk érezni őt az adakozás minőségének, bennünk folyamatosan zajló feltárása által, így előidézve az Ő képének feltűnését a „ködön kívül.” A mi kijáratunk a Végtelenből ereszkedik az anyagi világba, és a mi visszatérésünk oda nem más, mint a felkészülés a végső korrekciójára (Gmar Tikkun) a szervi érzékelésünknek, hogy érezhessük a Teremtőt.
Minden a felkészülésünktől függ. Vegyük például egy szimfonikus zenekar előadását. Egy képzetlen hallgató egyszerűen nem is érti, hol van. Azt remélte, lát valamilyen érdekes dolgot, visz egy csomag chipset és egy üveg kólát magával, de az elvárt show helyett, egy B-dúr szimfóniát kap.
Nem messze tőle, egy zenei hozzáértő, egy műértő ül, aki minden egyes hangot, elragadtatott áhítattal fog fel. Az utóbbi élmény, egy felejthetetlen megtapasztalása az érzékek skálájának, az előbbi, egyszerűen elalszik, mert a számára túlságosan irritáló az egész. Minden a felkészültségtől függ. A felkészült élvezi, a felkészületlen végigszenvedi az előadást.
Ha mi, egy negatív érzékelést tapasztalunk meg, miközben azt halljuk, hogy kapcsolódjunk az abszolút jóban, ennek csak oka az, hogy nem vagyunk megfelelően felkészülve. Ezért most, mielőtt a Konvenció megkezdődik, egyetlen dologgal kell kizárólag foglalkoznunk, a felkészüléssel. A kollektív Kli, egy erős része csak akkor lehetünk, ha megtapasztaljuk benne az erőfeszítéseink eredményét.
