A táncoló célpont
A Zohár, “Bevezető a Zohárba”, “BeLaila de Kala” (A menyasszony éjszakája) fejezet: …a menyasszonyi kamra tagjai vele (a menyasszonnyal) kell, hogy legyenek egész éjszaka alatt, és vele együtt kell örüljenek azokban a korrekciókban, melyekben ő (a menyasszony) korrigálódott…
Kérdés:
Mi az előrehaladásunk döntő jellegzetessége? Ez a gyűlölet mely kezdetben megjelenik nekünk, vagy annak ellentéte a boldogság?
Válaszom:
Először is én akkor haladok előre hogyha nem hagyon abba azt, hogy mentálisan állandóan beletekintek abba a térbe, amit fel akarok fedezni. Ezt hívjuk “menyasszonynak”, és pontosan ez az a hely ahova a “vőlegény” ( a Fény mely itölti a “menyasszonyt”, a mi egységünket) leereszkedik. (Héberül a vőlegény, “Hatan” a “Nochet” leereszkedő szóból származik)
Amennyiben bennem létezik egy kitartó követelés annak irányában, hogy felfedezzem azt a teret, akkor én boldog vagyok azért az erőfeszítésért amit én folyamatosan kifejthetek. És nem számít hányszor térek el, felejtek, vagy vagyok félrevezetve racionális analízis által.
Erről lett az mondva: “Cionból jön elő majd a Tóra”. Más szóval az előrehaladás ezekből a kilépésekből (Yetziot) jön létre, azokból az erőfeszítéskből, hogy megpróbáljuk újra meghatározni egységünk helyét.
Minden egyes alkalommal el kell veszítsem koncentrációmat. Végül is bármely állapot 1O teljes Szfirából áll. A spiritualitásban egy cselekedet csak akkor jön létre, amikor mind a tíz Szfira jelen van (Ein Mi Kcat Be Ruchaniut). Amennyiben én korrigálok valamit, azt teljes mértékében kell korrigáljam. A vágy minden egyes része egy elválasztást követel előző állapotából, és egy új megközelítést kíván az egységhez, egy új teljes tíz Szfirához.
Ezért van az, hogy mi lekapcsolódunk a célról újra és újra, még akkor is ha csak egy másodperc töredékéig. Időről időre elveszítjük a célpontot, és újra elkapjuk azt a keresztutakon.
Ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően éjszaka mi “feldíszítjük a menyasszonyt” (beöltöztetjük Őt a Hasszadim (kegyelem) Fényébe). Azaz mi megépítjük az edényt (Kli) ameddig az teljesen meg nem jelenik, és késszé nem válik a vőlegény, a Hochma Fényének, a Teremtőnek a befogadására.
hzs
