Egy bűnöző saját képességeim alapján
A valóság érzékelése, ahogy azt a Kabbala tanítja nekünk, nagyon szubjektív. A valóság csakis a mi nézőpontunkból, saját érzékszerveink által érzékelődik. De azokon kívül nincsen valóság, az egyszerűen nem létezik. Mi azt úgy kapjuk meg, mint egy képet az agyunk “hátsó részében” levő képernyőn, mintha a valóság tőlünk függetlenül létezne rajtunk kívül.
Ahogy azt a Zohár Könyve elmagyarázza, én a saját megszerzés iránti vágyam részeit látom annak mértékében, amennyiben azok különböznek a Fénytől, abban a mértékben ahogy a vágyam nem egyezik meg az adakozás tulajdonságával, mely a Fényt jellemzi.
A mi kollektív vágyunk, az egyetlen teremtmény kezdetben a “végtelenség” állapotában volt. Utána az leereszkedett a “Végtelenség” tulajdonságáról, szintjéről a “mi világunk” szintrjére, átélve a törést, azaz alaptulajdonságának adakozásról megszerzésre való változása által.
A törésen keresztül a hatalmas egységes lélek 6OO ezer egyéni lélekre tört, és aztán még több apró részre mely a “mi világunkban” kötött ki, amely egy önző szint, tulajdonság. Ezért van az, hogy úgy érezzük hogy sokan vagyunk bár valójában mindenki csak saját lelkének a részét látja.
Mi azt tanuljuk, hogy a lélek tíz Szfirából áll. Azok GE (Galgalta ve Eynaim) és AHP (Awzen, Hotem, Peh) részekre vannak osztva. A GE tartalmazza a Keter, Hochma, Bina, Heszed, Gevura és Tifferet Szfiráit, melyek az adakozás edényei, míg az AHP tartalmazza a Necah, Hod, Yeszod és Malchut Szfiráit, azaz a megszerzés edényeit.
Ebből az következik, hogy én ezen tíz Szfira, vagy vágy segítségével érzékelem a valóságot. Amit és a GE részeken belül érzékelek az az én “énem”, magam, és amit az AHP-ban érzékelek az az illúzórikus külső világ, melyet én magamon kívül érzékelek.
Lényegében én átélem a GE és AHP edényeinek belső szakadását. Én azokat a leghatalmasabb vágyakat, melyek arra hivatottak, hogy nekem a legnagyobb élvezetek adják idegennek érzem, mint ti mindannyian például. Ti vagytok az AHP-om összes edényei. Én magamat, “énemet”, és mindent ami rám vonatkozik a lelkem GE részében érzékelek. Az Egómban én állandóan csak ezzek a kifejezett résszel foglalkozom, és minden számításom az én személyes hasznomra vonatkozik.
Én azt a részt, melyet AHP-nak nevezünk magamtól teljesen idegennek tekintem. Sőt mi több én hajlandó vagyok azt bármilyen formában használni mindaddig amíg az az én érdekemet szolgálja. Ezáltal úgy tűnik, hogy én állandóan megpróbálom becsapni magamat, megpróbálok magamnak hazudni, magamtól lopni, de én ennek nem vagyok tudatában és nem érzem ezt.
Később, amikor a személy elkezdi ezt megérteni, egy hatalmas csalódáshoz jut. Ennél fogva a Kabbala tudománya, mindenek előtt az egység szükségességét hangsúlyozza, bár annak nem a korporeális szintem (köztem és közötted) kell megtörténnie. A teljes módszer a lélek egyesítésének és korrigálásának a szükségességére irányul, azaz nekem egyesítenem kell lelkem eme két részét érzékelésemben.
Szóval most amit én magamon kívül látok és amit magamon belül tapasztalok, ez a két rész egy egésszé kell hogy összeálljon. És akkor valóban látni fogjuk, hogy csakis egyetlen személy létezik, és amit én eddig belül és kívül megfigyeltem az az én “énem”, “magam”, vagy az én megszerzés iránti vágyam.
hzs
