To Want The Creator
Kérdés:
Baál HaSzulám írja, hogy csak a reménytelenség az, ami feltárja a Teremtőt. Vagyis fel kell adnunk, el kell engedni a harcot?
A válasz:
Nem, nem engedünk el semmit. harcolunk a szellemiség világába bekerülni a saját erőinkkel. De aztán kétségbeesünk, hogy tehetetlenek vagyunk, és megértjük, hogy magunktól képtelenek vagyunk áttörni a Makszomot (a szellemiségtől elválasztó torlaszt). És akkor igazán érezzük majd, hogy szükség van a Teremtőre, az erejére, hogy kitörjünk a rabságból.
Képtelenség érezni a Teremtő iránti vágyat, amíg nem esünk kétségbe a tehetetlenség miatt. Most persze csoportot akarunk, egységet, és a saját erőnkből akarjuk a társulást. Megint magunktól kezdünk valamit, mintha a Teremtő nem is létezne.
Azonban, ha tényleg vágyunk egymáshoz közelebb kerülni, akkor megértjük, mit is éreztünk a gyűlésen. Hogy ez képtelenség, tehetetlenek vagyunk, nincs ezen hatalmunk. Mindenkit elválaszt a másiktól egy fal, s nem tudjuk áttörni. Mindenki a maga kis cellájában ül, mint a méhkaptárban, a méhek, elválasztva a többiektől.
ha ki akarok törni ebből a cellából, erőfeszítéseket teszek, de érzem, nincs hatalmam, akkor rájövök, hogy talán egy nálam nagyobb erő adhat erőt és megmenthet. Hallottam már Róla, olvastam is, de nem került be a vágyaim és igényeim mezejébe. Most először fogom érezni, hogy nélküle tehetetlen vagyok.
Így ébreszt rá magamban a Fáraóra a Teremtő. Néhány ilyen esemény után rájövök, nem tudok kiszabadulni Nélküle. Amint ezt megértem és Hozzá kiáltok, azonnal “kiriglizi az ajtót” előttem.
Az én munkám abból áll csak, hogy vágyjak a Teremtőre, akarjam, hogy megjelenjen bennem a természetem megváltoztatása útján: hogy az Adó ereje belém öltözzön.
