Felfelé a szándékok szintjei mentén
A személy képes leelenőrizni mennyire van benne foglaltatva a csoportban, és hogy vajon az képes-e neki új szándékot szolgáltatni. Nyilvánvalóan az adakozás az ellentétes a személy természetével, és ő kezdetben nem hajlandó mindezt megcselekedni, de mégis művi úton úgy kell kiépítenie magát és környezetét, hogy az valóban “agymosást” végezzen rajta.
A csoportnak meg kell hajlítania a személyt, lelökve őt a saját maga szeretete iránti “egyenes” útról, az adakozás és egység útjára, mely egyenlőre görbe útnak tűnik számára. Itt található az első ismertetőjele az ellenőrzésnek: Milyen értékeket kaphatok a csoporttól? Egyenlőre mi az egység értékéről beszélünk. Ez az a feladat, melyet a csoportnak elém kell helyeznie, annak fontosságát felemelve szememben.
De ugyanakkor meg kell hogy értsük, hogy vannak más célok is amellyel a csoport még nem képes felfegyverezni magát, és ezáltal megvalósítani teljes erejét. Ugyanakkor a környezet hatására a szándékom megváltozik: Egyre inkább a saját hasznomra gondolok, de már azt a csoporthoz kapcsolom, és a személyes hasznomat a barátok egységén belül találom meg.
És akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mi nem csak egyszerűen egymáshoz kapcsolódunk, hanem felfedezzük a Felső Erőt, valami spirituálisat. Most már azt várjuk, hogy ez lesz hasznos számunkra: hogy mi egyre magasabbra és magasabbra emelkedünk a spirituális szinteken. Ez már a Lo Lishma (nem az Ő nevében) csoport szándéka.
De ezután mi már kissé elkezdünk a valódi altruisztikus szándékra, a Lishma (az Ő nevében) szándékra gondolni, mivel valójában összes cselekedetünknek a Teremtő számára kell hasznot hajtania. Idővel mi már ilyen irányú gondolatokkal is elkezdünk foglalkozni.
Természetesen mi nem akarjuk mindezt, mégis bozonyos szintig mi már beszélünk erről. És akkor minden személy elkezd kis mértékben a valódi célhoz csatlakozni, és azáltal átitatódni.
Ez az ahogy mi haladunk egyik szintről a másikra, egyik “helyről” a másikra, egyik fokról a másikra, ahogy mi javítjuk a vágyat és annak szándékát, amelyet barátainktól kaptunk. Fokozatosan mi korrigáljuk a vágyat, és méginkább a szándékunkat. A szándékunk az a vektor melyet környezetünktől kaptunk, az az iráyn melyet vágyunk felett vettünk.
Ennél fogva biztosítanunk kell, hogy a cél, amit mi a környezetünktől kapunk az állandóan változik, egyre magasztosabbá és fontosabbá válva, és egyre igazabbá válva szemeinkben. Ennek eredményeképpen az össze “közbülső” szándékokat mi a csoportban egyesítünk annak érdekében, hogy élvezetet adjunk a Teremtőnek.
hzs