Dr. Michael Laitman

Keresztül ezen a világon, a spiritualitás felé

A Zohár, “BeShalach (Amikor a fáraó elküldte),”fejezete 470 szakasz: …ahogy az írva van, “mert én biztosan eltörlöm Amalek emlékezetét.“ Töröld el felül,” “Én eltörlöm alul. “Emlékezet” azt jelenti, emlékezet felül és alul.

“Felül” és “alul” ez nem a mi világunkról szól, mivel itt nincs tárgya a korrekciónak; nincs benne semmi korrigálni való. Ez az egész világban, amiben élünk, ameddig a testünkben vagyunk (csak úgy, mint mindenki más) mielőtt a szívben lévő pont felébred bennünk, és találunk egy csoportot, amely a spiritualitáshoz kapcsol bennünket, semmi korrigálni való nincs és semmi dolga nincs a spiritualitással.

Arról a vágyról beszélünk, amely a szívben lévő pontból származik, és később beépül a csoportba. (ami azt jelenti, hogy összekapcsolódik a többi szívben lévő ponttal, ahogy nekünk össze kell kapcsolódnunk megint). A Zohár csak erről az eljárásról beszél. A valóság egyéb részei, amit vizsgálunk magunk körül, semmilyen kapcsolatban nincs sem a spiritualitással, sem a korrekcióval.

Egy hatalmas, anyagi világot látunk magunk körül, azonban ez nem létezik a spiritualitásban. Ezt csak azért kaptuk, hogy alapként szolgáljon, ahonnan elkezdhetjük a spirituális életünket. A spirituális világ viszonylatában a mi világunk nem létezik. Ez egy képzelt valóságból keletkezett, amelyből be tudunk lépni a spiritualitásba mindentől függetlenül, saját magunk által.

A Teremtő ad egy pontot a szívünkben, amely lehetőséget ad a számunkra a fejlődésre. Ha mi a belső állapotunkat egy szűrőn keresztül engedjük, ami valóban elválasztja a spirituális (eredeti) világot az „irreálistól” csak a szívben lévő pont tud átkerülni ezen a szűrőn. A többi része ennek a birodalomnak meg lesz állítva a szűrő által és láthatatlan lesz, mivel ez egyszerűen nem létezik.

Más szavakkal, a mi elképzelt világunknak egyetlen célja: biztosítani, a szívben lévő pontok belépését a spiritualitásban. Folyamatosan ebbe a valóságban kell élnünk, egészen addig, amíg elérjük az összes szívben lévő pont összekapcsolását, egyetlen spirituális birodalomba, és így befejezzük a korrekciót (Gmar Tikkun). Azután ez az elképzelt kép, egyszerűen eltűnik.

Addig a mi világunk nem tűnik el. A korrekció minden cselekedete (az elsőtől az utolsóig) nekünk ebben „valótlan”  képben kell lennünk, ahonnan minden pillanatban, a korrekció egy új körét kell megkezdeni.

Rabbi Shimonról írták, (A Zohár Könyvének szerzője) hogy az utolsó korrekciója előtt, úgy definiálta magát, hogy „Shimon a piacról”, ami azt jelenti, hogy visszazuhant ebbe a világba, és csak ezt a dimenzióját volt képes érzékelni a valóságnak. Ebből a világból irányította azután a korrekció legmagasabb szintjének az elérését.

Az ok, amiért, ezt a képzetes valóságot úgy nevezzük: a „mi világunk” nagyon fontos: ez biztosítja a számunkra, a spiritualitástól való elválasztottságunk érzékelését. Mivel érzékeljük a szeparációt, függetlenül vagyunk képesek irányítani, a korrigálatlan vágyak megfelelő adagjának a korrekcióját. Ezt tesszük, amikor ebben a világban tartózkodunk, amely teljesen hiányzik a spirituális világból, „a hiányból”

Ezért annyira fontos ez a világ. Mindenkinek irányítania kell, a normál életét: szereznie egy jó munkát, és családot, tanulnia kell, és megfelelni mindannak, amit ez a világ igényel tőlünk. Ennélkül a világunk nélkül, nem leszünk hasonlóak a spirituális világhoz; nem tudjuk korrigálni magunkat és nem lépünk be a spiritualitásba.

kn

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,782 seconds.