Dr. Michael Laitman

Teremtsük meg az anyag alakját

Aspirációink, kívánságaink, hajlandóságaink elválasztanak a  Teremtőtől, s közben hasonlóvá tesznek Hozzá, s ettől leszünk emberré.

A vágyat a teremtő teremtette mint létet a semmiből – semmi mást nem teremt, csak ezt. A teremtménytől az van elvárva, hogy a maga vágyát beadja ebbe a Fénybe, adásra, egységre, szeretetre, józásra: mert ezek a Teremtő saját késztései, tulajdonságai.

Az a vágy, amit a természet által adott vágyhoz a teremtmény hozzáad (tudás-vágy, élvezet-vágy) : ez az aspiráció, kívánság, hajlandóság (Histokekut). Pontosan ez az, amit “Én”-nek nevezhetünk: elérem a vágyamat. A vágyammal kapcsolatos függetlenséget teremti a Teremtő s e kívánság, aspiráció, hajlandóság méri meg: mire vágyom, mit kívánok, mi az aspirációm, hajlandóságom, honnan szedem ezt a plusz vágyamat?

A teremtményt azzal segíti a teremtő, hogy a kezdetben egyesített egyetlen vágyat széttörte sok-sok részre és mindegyik részbe belerakta a maga szikráját, minőségét, amit szív-pontnak hívhatunk. Ezáltal van mindenkiben meg az örömvágy szikrája s valami magasabb (önzetlenebb) iránti aspiráció, kívánalom, hajlandóság.  Mivel ez mind a teremtőtől jön, erre nem mondhatjuk, hogy az “Én” létezik bennük.

Hát honnan szedjem ezt a plusz vágyat, amely által mi mind igazán létezünk? Hát csak a társakkal való egyesülésből vehetem: ha az ő felső Erő iránti vágyukat társítom az enyémhez!

Mikor ezt a saját (rosszazós) természetem ellenére megteszem, ellenállva  az önzésnek, küzdve ellene, erőfeszítést téve bele, legyőzve akadályokat, akkor az összetársult részek (közel is távol is) úgy tekinthetők, hogy én teremtettem őket. Emelik a szándékomat, az aspirációmat, a hajlandóságomat  a cél (adás-vágy) irányába s ezért hívják ezeket kívánságnak, aspirációnak, hajlandóságnak. Csakis e szándék nagysága, mélyége  alapján tekinthetem magam létezőnek, függetlennek, és azért érzek dolgokat, mert ezt a vágyat úgy teremtem, hogy más valakinek a hasonló hiányát is magamévá teszem.

Ez a hajlandóság (aspiráció) nem egyszerűen csak az a vágy,a miből az örömkapás hordozó-kelyhe (kli) vés a Teremtő (Adó) feltárulása  áll. Maga ez a vágy az anyag, amit a teremtő teremt, s a hajlandóságom, aspirációm az az anyagnak a  formája, alakja, amit “én” teszek hozzá: hogy mi akarok ebből az anyagból, milyen szinten és milyen mélységben.

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

70 queries in 0,894 seconds.