A spirituális élet megtapasztalása
Minden konvenció, emberek tömegének az összekapcsolódása: kezdőké, haladó tanulóké, de mindenkinek teljesen más a természete. Azonban mindenki egyetlen célban egyesül: ami az élet értelmének feltárása, és annak a helynek a megtalálása, amit el kell érnünk, ahol érdemes élnünk, ahelyett, hogy hagynánk elvesztegetni az életünket.
A kabbala bölcsessége a legértelmesebb és központi ponthoz kíván vezetni bennünket: a Teremtő felfedezéséhez, a teremtmény számára. A Teremtő feltárása azt jelenti, hogy elérjük az Ő szintjét, és státuszát, itt az anyagi világban, ebben az éltünkben.
Ennek a beteljesítéséhez nagy erőre van szükségünk, amit egyikünk sem birtokol; ez csak a köztünk lévő kapcsolatban van elrejtve. Ezt a Teremtő csinálta, azért, mert az Ő elérése érdekében meg kell szereznünk, az Ő természetét. A hozzá való közelebb kerülés, egyre több és több minőség megszerzését jelenti Tőle. Nem fizikailag közelítem meg őt, hanem lélekben, ahol jobban megértem Őt, az új minőségeimen keresztül, amelyek Őt ismertetik fel velem.
Hogy tudom elérni ezeket a minőségeket? Az lett mondva nekem, hogy ezek ellentétesek a természetemmel. Még nem tudom, mit jelent az, hogy ellentétes. Talán képes leszek megérteni mit jelent a „fehér” és a „fekete” ha összehasonlítom őket. De mit jelent az ellentétes, ha én csak egy fajta természettel rendelkezem, a sajátommal?
A Teremtő az egész valóságot kettéosztotta: rám, és minden másra, ami kívül van rajtam. Vagy szeretem, vagy utálom, amit magam előtt látok, attól függően, hogy képes vagyok használni a saját hasznomra vagy sem.
A konvención adtak nekem egy lehetőséget, egy hatalmas mennyiségű emberrel való összekapcsolódásra, akik kívül vannak rajtam. Ha elkezdem őket látni, hogy a részeim, megértem, hogy egyesültünk, és a célra irányulunk, akkor ennek az egységnek a megformálása, teremtése által, szó szerint megépül a Teremtőhöz való hasonlóság. Ezt nevezzük, helyes, spirituális edénynek.
Elkezdünk egyesülni, és a köztünk lévő kapcsolat, amely korábban a visszautasításra, gyűlöletre, megvetésre, irigységre volt használva, és a másik ellenőrzésére, átfordul szeretetbe és összetartozásba. Ekkor ezt az egységet nem belül, érem el, hanem az valóban köztünk ragyog! Ez az egység egy közös edény, ahol megtapasztalható a Teremtő: Te és én és mi ketten, együtt!
Ebben az edényben, megtapasztaljuk a spirituális életet. Ez hasonló a vérhez, ahogy áramlik a sejtek és a szervek között a testben, oxigént szállítva a számukra. Mindezek után, a testünk azért él, mert ez a keringés fenntartja, és ez a kötelék, amely minden részt összekapcsol. Minden szerv szolgálja a többit, és a működése az egész rendszert szolgálja, nem önmagát. Ez az, ahogy a testünk meg van tervezve a fizikai síkon. Pontosan ez a fajta köteléket kell elérnünk, az emberi létezés szintjén, és ezt kell állandóan akarnunk.
kn
