Egy azonnali pillanat a most és a mindörökké között
Kérdés:
Mikor érjük el, a szándékunk egyé válásának maximális kapacitását?
Válasz:
Azonnal. Ülök a leckén, és az egységre próbálok gondolni, tehát hogy a A Zohár Könyve rejtett Fénye elér és egyesít bennünket, biztosítja a köztünk lévő kötelék érzését. Amint érzem a másokkal való kapcsolatot, és érzékelem a bennünket összetartó hálózatot mindebben, azonnal feltárul a számomra a spirituális világ.
Amikor érzem a köteléket köztünk, megtapasztalom a spiritualitást ebben az egységben. Ezt nevezik az Egyiptomból való kivonulásnak.” Semmi másra nincs szükségünk! Ez annyira közeli.
Azonban képtelene vagyok ebben a szándékban maradni hosszabban, mint egy-egy pillanat. Miért? Azért, mert a többiek, nem gondolnak erre, és ennek a fenntartásához szükség van a környezet segítségére. Azonban a környezet gondolhat bármire: valaki a nagymamáján gondolkozik, egy más valaki a munkájára, egy harmadik aludni akar, és így tovább. Mindenki a saját problémájára, és senki nem a kapcsolatra gondol.
Ezért én csak azt tudom elhatározni, hogy ebben a pillanatban az egységre gondolok, ezzel foglalkozok, kérem a „csodatévő gyógyszert” (Segula) tehát hogy képes legyek látni a kötelékeinket, és az ezzel járó minőségeit az adakozásnak. Azt kívánom, hogy ezek a közös minőségei az adakozásnak érvényesüljenek rajtam. Azonban túl ezen a döntésen, nincs semmi, amit tehetnék, mivel nem kapok támogatást a környezetemtől. Mi egyebet tehetnék?
Ami hiányzik, a közös erőfeszítés és a barátok felelőssége mindenki felé, ahol mindenki a maximumot próbálja meg megtenni, ezért a közös szándékban maradásért. Ez a kölcsönös kötelezettség azonosítható a kölcsönös garanciával. Ha kizárólag azon gondolkozunk, hogyan találjuk meg az egységet köztünk, a Fény aláereszkedik és megteremti azt.
Képtelen vagyunk egyesülni a magunk erejéből. De tudunk gondolkodni annak érdekében, hogy ez megtörténjen. Míg ha képtelenek vagyunk ezen gondolkozni, nem tudjuk egymást befolyásolni a cél nagyszerűségét és fontosságát illetően.
Kizárólag ezen a ponton kell dolgoznunk, semmi máson. Ezen kívül semmink sincs. Minden helyes, és itt van előttünk, annyira közel… Akkor felfedezzük a végtelent, a teljeséget és az egész spirituális világot, de csak azzal a feltétellel, hogy elhatározzuk, törődünk egymással, és nem feledkezünk meg erről a szándékunkról.
Csak egységre van szükségünk! Hagyjuk a Fényt, hogy összekapcsoljon minket, és a Teremtő feltárul az egységünkben! Mi adakozunk Neki, Ő pedig nekünk.
Everything takes place in our connection. There we will experience the spiritual world, the Creator, and Infinity.
kn
