Kapaszkodás a forráshoz
A tanárral és a csoporttal való kapcsolat, egy lehetőséget kínál a Teremtővel való kapcsolatom feltárására, minden pillanatban. A csoporttal, a személy közvetlenül dolgozik, azonban amikor elér a tanítóhoz, akinek a szavai és üzenetei fontosságának felismerése emelkedettséget kell, hogy okozzon a számára. Különben nem lenne képes a leckén részt venni. Ami a lényeg itt, hogy ez nem csak egy teoretikus analízis, hanem gyakorlati megvalósítás is, amely eddig „mindig elmaradt.”
Emellett, a tanulónak óvakodnia kell, a csoport és a tanár semmibevételétől. Tény, ha ez megtörténik, kétségtelenül távol tartja a fejlődés lehetőségétől, és évekre visszaveti. Nagy szomorúságot érzek, amikor tanúja vagyok ilyen eseteknek.
Mások semmibevétele önmagában természetes, azonban amikor a lehetősége az önelemzésnek, mivel a tanárnak és a többiek lenézésnek a mértéke, az a mérték, amennyire a személy lenézi a Teremtőt. Az egyetlen különbség, hogy a Teremtő el van rejtve.
Ha a személy nem harcol a másokat semmibe vevő hozzáállása ellen, és nem kerül túl rajta, akkor „visszapattan” olyan mértékben, amit egyáltalán látni is szomorú. A semmibevétel a legrosszabb, ami felbukkanhat. Nagyon sajnálom azokat, akik emiatt szállnak el a leckéről.
Mi kölcsönhatásban vagyunk ezen a módon, tehát minden bőség a másikat, csakis rajtam keresztül érhet el. Ez a spirituális világ rendszere: én kapok a tanítótól, és valaki pedig kap Tőlem.
Nem szabad megengedni magunknak, hogy lebecsüljük a forrást. Ellenkezőleg, bele kell kapaszkodnunk, szorosan, a teljes szívünkkel, és lelkünkkel. Kizárólag azért mondom ezt, mert máskülönben nem fogjuk elérni a célunkat. Ehhez közös munka és növekvő egység kell.
Ez egyre nyilvánvalóbbá válik. Az elmúlt években, nem volt a kötelékünk olyan szoros, és nem ismertük fel, hogy a lelkünket kell összekötni. Azonban a jelenlegi feltételek még többet várnak el tőlünk. Várhatóan a problémák, a nehézségek, az elhidegülés és az arrogancia megnövekszik. Ezen dolgoznunk kell, és ezek fölé kell emelkednünk.
kn