Egy bölcsesség mindenkinek
Kérdés:
Miért van szükség a külső érzékekre, ha minden úgyis bennünk zajlik?
A válasz:
Tulajdonképpen a valóság külsőséges képe kívül épül fel, a környezet agyában, a Felső Erőében, nem az én jelenlegi agyamban.
haladva a szellemben, a Végtelen Malkut-éba érek. Ez a lelkem gyökere, szülőhelye, ahonnan a világokon át leereszkedett hosszú útján. E világban el vagyok szakítva a gyökeremtől, s csak egy szikra marad, a “szív-pont”. E jelenleg is bennem lévő környezetnek hála, amely a Végnélküli rendszer képviselője (a társakéval együtt) felemelkedem a végtelenbe.
A társaim (s idővel az egész emberiség) felfedezzük, hogy mindenki ugyanebbe a Végtelen világba tartozik. Ezáltal kezdem el látni, hogy a társaimmal való foglalkozás, ami olyan erőltetett, mesterséges és fölösleges a mai szememmel, igazából az igazibb “énem” a gyökerében. Azért kell ehhez a kezdőpontra visszajutnom, mert ezt hagytam el, hogy e világba jöjjek.
Akkor feltárul, hogy a Végnélküli Világ része vagyok, telve a Hochma fényével a társaimmal együtt. Fokozatosan kapom meg a Fényt, a “Bölcsesség Fényét” (Hochma az bölcsesség héberül) s a társakkal együtt ezt használjuk.
Ez a közös bölcsességünk, egy mindenkiért! Ez a közös tudás, a felső Gondolat, a Fény, amit teremtőnek nevezünk (Adónak vagy Bó-Ré-nek, Jöjj-vélj-nek).
kgy
