Verd át az önzésedet
Nem érdemes “okoskodva”, “hősiesen” a saját erőnkből leverni az önzésünket. Kevés dolog van, ami ennél nagyobb butaság! Ki tud ellenállni a természetnek? Egyáltalán: lehetséges ez?
A mi munkánk az, hogy az önzésünk fölé emelkedjünk, vagyis bevonzzuk a Felső erő Fényét s ezzel fölé emelkedjünk az egoizmusnak, mintha nem is létezne. Ez nem azt jelenti, hogy elfojtjuk az önzést és megbékélve hajókázunk át az életen. Megmarad az önzésünk, de rájövünk, hogy ezt a teremtő adja a hatalmas vágy-raktárral együtt. Csak vágyunk fölé emelkedni.
Nem semmisítem meg az egómat, mert ez az, ami fölé tudok emelkedni. De ebben a pillanatban nem használom a társaimmal alakuló kapcsolatomban, bármilyen rémesen hiúk, szemtelenek, irigykedőkés hatalmaskodók látszatra. Ez nem számít egyáltalán; csak azt tudom, hogy “a szeretet eltakar minden bűnt”. Neked ott a pisztoly a kezedben és nekem meg a kés és mégis átöleljük egymást, mert a döntéseink forrása mostantól a szeretet (a felső Adó.)
Mindenki egóból biztos benne, hogy neki van igaza: s mégis mindannyian lenullázzuk magunkat a másik előtt. A szeretet azt jelenti, hogy én elfogadom a másik döntését, és a többiek meg elfogadják az én döntésemet, s így, egyeztetés során közös megegyezéshez jutunk, s ez magasabb szintű döntéshozatalt eredményez. felemelkedtünk a közös gyűlölet felé a közös szeretethez.
Próbáljuk ki ezt a társainkkal, és rögtön megérzel egy harmadik szereplőt mindenben: a teremtőt! Érezni fogod, hogy vagy hiányzik épp, vagy igenis megjelenik benned.
Ez egy nagyon gyakorlatias munka fajta, hiszen ebből áll az Elfogadás (Kabbala): Jöjj -Hogy-Vélj T (Bo-Reh)”;/Bújj-Rá az eredetit megőrző rímmel/. “Megtesszük és meghalljuk” : ezek teljesen gyakorlatias dolgok, amiket itt és most alkalmaznunk kell.
