Dr. Michael Laitman

Itt én döntök, de nem én vezetek

Kérdés:

A sokezredik alkalommal döntöttem úgy, hogy vezessen bennem az együttérzés (irgalom, szeretet) és mégis mindig visszazuhanok az ítélkezés (din) szintjére. Unom, elegem van, belefáradok. Mi a gond velem?

A válasz:

Talán az a gond, hogy nem a társakkal közösen, csoportban dolgozol, hanem magad akarod ezt (mindig mindent) elintézni. Vagyis a saját akaratodat akarod érvényesíteni, nem pedig a szabad akaratodat. Ez azonban lehetetlenség, mert téged két erő vezet felváltva: többnyire a birtoklás, a Malkut (egó) és néha az értelem, a Bina (adás).

A  Tifferet középső harmada a szabad akarat helye, de ez nem a  mi hatalmunk. Itt döntök arról, ki fog engem vezetni. De semmiképp sem lehetek ez én magam, csak valami külső. És kívül csak egy választásom van: hogy a környezetem, a társaim vezessenek.

Körbevehetnek engem a “gúnyolódók gyülekezetei” (a Zsoltárokból), vagy inkább a nagy Kabbalista (=Elfogadásbeli)  mesterek, akik egyenesen a felső Teremtővel (az Adóval) vannak kapcsolatban. Ez az én választási lehetőségem. Ha belegyökerezem magam a társakba, a megfelelő csoportba,  akkor belőlük erőt merítek és haladhatok tovább.

Ilyen körülhatárolt a mi választási szabadságunk: a környezet hatásáról dönthetünk. Ez a döntések helye, s nem csak egyszer, hanem mindig.

kgy

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

68 queries in 0,497 seconds.