Mire érdemes időt szánni?
Kérdés:
Mit tegyek, ha a Zohár lecke közben úgy érzem, csak az időmet pazarlom? Talán az ész feletti hittel nyomjam el ezt az érzést?
A válasz:
Tanulmányok sora említi, hogy az ember élete 70 évéből 30-at alvással tölt, 10 évig csak eszik, 5 évig mosdik és más ilyen apróságokat végez, s végül igazából egyetlen szabad napja marad…s mit tenne, ha ez külön megmaradna? Talán átaludná…
Talán gondoljunk bele: mivel töltöd meg az életedet, ha annyira sajnálod az időt attól a kis Zohár leckétől? Gondolj bele, hogyan is éled le 70 évedet, halálod előtt, anélkül, hogy az öröklétet, a szeretet birodalmát fel akarnád fedezni. lehet, hogy egy kis időt szánhatnál erre is.
Ha kell, hazudj magadnak, de győzd meg magad, hogy érdemes kapcsolatba kerülnöd ezzel a forrással. Amikor az ember eleinte hall az Elfogadás Tanáról, a kabbaláról, eleinte azt hiszi, ez valami fantáziavilág vagy irrealitás. Valójában arról értesülünk itt, hogy a “Jövendő Világ” az nem más, mint az adás, a józás-késztés, a szeretet világa, amit a teremtő (Adó) ebben az életben való megismerése jelent.
Ezt jelenti a felső Világ megismerése, elérése. Ha ennek az eszközei (a közös tanulás szellemében) kialakulnak, akkortól kezdve ez az érzékelési (túlvilági) szint a miénk, akár élünk, akár meghaltunk már.
Az állati test, ami kezdettől adva van és elkísér minket, s ezen belül lehet elérnünk a szellemiséget, az adást, a szeretet. Amin telérjük, akkor nyertesek vagyunk, ha meg valaki nem kapja meg ebben az életében, újjászülethet, hogy megkaphassa egy másik életben.
Ha tehát a teremtő adott egy lehetőséget és már benne vagy egy kabbala-tanuló csoportban, akkor mostantól a lehetőség adva van: nem kéne elszalasztani!
Persze jogod van eldönteni, hogy nem értesz egyet a teremtővel, az Adás e felfogásával és visszamehetsz az átlagos, szellem-nélküli életbe: “A bolt nyitva, bárki kölcsönözhet, a Kéz feljegyez…”
kgy
