Dr. Michael Laitman

Amikor az ébresztőóra csenget

Könyveikben a Kabbalisták csak a lélekről írnak. Nem érintik a mi világunkat, mely az élet vonala alatt helyezkedik el. Mindez csak egy illúzió átmenetileg nekünk adva, annak érdekében hogy elkezdjünk felébredni ebből az álomból és elkezdjük valódi életünket építeni.

Most gondolj arra, hogyan értékeljed barátaidat, akik segíthetnek neked felébredned az új élet irányába. Értsd meg, hogy együtt vagytok egy álmon belül, és csak egy apró szikra melyet nekünk adtak segíthet abban, hogy kilépjünk ebből. Ez hasonló azokhoz az alkalmakhoz amikor alszunk, és megértjük hogy képesek vagyunk felébredni, ha megpróbálunk. Ez a “kulcs, nyom” mely segíthet minket a felébredésben a “szívben található pont”.

Amikor mi összekötjük az összes pontot melyek fel akarnak ébredni, és követeljük hogy az “ébresztőóra csöngjön”, akkor a Felső Fény felébreszt majd minket. Akkor az kihúz majd minket ebből az álomból. Semmi alacsonyabb nincs ennél, alacsonyabb ennél az állati létezésnél, alacsonyabb mint ez az elképzelt fizikai élet ahol most vagyunk.

Az egyetlen dolog ami megmaradhat halálunk után, amit mi elértünk a spirituális világból fizikai életünk során. Honnan is jöhetne bármi más? Miért nem létezik az most is?

Hogyan áll állati testünk útunkba? Miért kell most szenvednünk, hogy később élvezetekhez juthassunk?

Mi csak azzal rendelkezünk amit az élvezet megszerzésére irányuló vágyunkon belül érzékelünk. Amennyiben én a korporeális életem érzékelésén túl elérem a spirituális érzékelést ugyancsak, akkor azzal minden kétséget kizálólag rendelkezem majd. Az nem függ korporeális életemtől. Két fajta vágy létezik: Az egyik a “saját érdekemben” míg a másik “az adakozás érdekében”.

Mindez azt jelenti, hogy egyenlőre én életemet párhuzamosan két világban folytatom, és ahogy a fizikai testem meghal, és csak a spirituális világban folytatom életemet. Az állati test meghal és abbahagyja ennek a valóságnak az érzékelését az öt fizikai érzékszerven keresztül, hasonlóan mintha most elvesztettem volna például a hallásomat. Ily módon összes korporeális érzésünk eltűnik.

Az önző vágyak nem létezhetnek mindörökké, annak meg van a határa. Azonban ahogy megszereztük az adakozás iránti vágyat, az örökkévaló.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,360 seconds.