Fogadjuk el a Kreátor meghívását
Nem volt még soha a világtörténelemben ilyen erős a környezet, mint a világcsoportban, amely hajlandó feltárni a szellemiséget, készülünk rá, s mindenkinek lehetővé tesszük a csatlakozást és azt, hogy ebből erőt merítsenek. Itt az idő, minden kész van belül. Képzeljük el mindannyian, hogy olyanok vagyunk, mint Joszi ben Kiszma rabbi, aki oly nagyra becsülte társait, környezetét, hogy nem akarta otthagyni semmi pénzért.
Kezdjük el becsülni a környezetünket, embertársainkat. Hisz nincs más hely, ahol a szellemiséget fel lehet tárni, hiszen épp ezt a feltétel-rendszert helyezte körém a Kreátor. csak ennek választásában vagyok szabad; más nem segíthet.
Pont itt rejtőzik “e gonosz ösztön” ez itt a torlasz, a Mahszom. Az egész probléma ebben rejtezik és itt kell minden erőfeszítést kifejteni.
Kritikus helyzet ez! Vagy “megfagyunk” ebben az állapotban, vagy egy rendkívüli erőfeszítéssel eljutunk a második csapáshoz, mely az egót, a Fáraót éri. A második capás jellege teljesen más lesz. kezdjük magunkban feltárni a Fáraó jellegét, egyre mélyebben magunkban és vele szemben a Kreátort, az Adót is.
A Kreátor azt mondja Mózesnek: “Gyere velem a Fáraóhoz”. Mindkettőt egyszerre kell elérnünk, egymással szemben. A Kreátor megkeményíti a Fáraó szívét, hogy ezáltal megismerjük vele szemben a Kreátort. Ezért mondja: “Gyerünk!”. Fogadjuk hát el a meghívást!
