A megváltás egy szempillantás alatt érkezik meg
Érthető, hogy valaki nem lezuhan, hanem felemelkedik a következő fokozatra, új vágyat szerez meg, kifejezetten azért, mert egy nagyon jó munkát végzett! Most, egyszerűen az egyesült erőkre van szükség, annak érdekében, hogy ez a sötétség, ez a látszólagos akadály (Machsom) Fénybe forduljon. Akkor a személy még erősebb inspirációt kap, mint a konvención.
Kaptunk bizonyos kezdeti benyomásokat ott, és most nekünk kell megvalósítani ezt, egy tiszta és praktikus formában. Most módszeresen le kell törnünk a falat, a Machsomot köztünk, amit alig érzünk. Egyetlen helyre kell koncentrálni az ütéseket, és a fal összeomlik, néhány csapás után.
Ez hirtelen történik, egyetlen szempillantás alatt, ahogy ez írva van, a Teremtőtől érkező megváltás érkezéséről. A feltárás hirtelen jelenik meg: az erőfeszítések összeadódnak, az hirtelen a menekülési utak feltárulnak a számunkra, hogy extrém sebességgel átrohanhassunk rajta.
Mindezt most kell megtennünk, de helyette, állandóan arra emlékeznénk, milyen nagyszerű volt a konvenció, ellentétben ezzel itt, ahol most vagyok. Azonban ez a megfelelő idő a munkára. Mi nem dolgoztunk a konvención. Ez volt az eredménye mindannak, amit összegyűjtöttünk a múltban, amely kombinált minden erőfeszítést, reményt, pénzt és erőt.
A spirituális munka ideje elérkezett. A feladat mindig ugyanaz. Az egónk, azaz az élvezetre irányuló vágy, folyamatosan növekszik, és különböző módokon, és különböző arcokkal mutatja meg magát és sok nehézséget, bosszúságot és fájdalmat okozhat. De az embernek fel kell ismernie, és meg kell értenie, hogy az egónk, egy „segítség ellenünk,” ami a hatalmas szeretet által lett elküldve számunkra, egy meghatározott célból. A Teremtő “játszik velünk”, nevel bennünket, mint ahogy a szülő a kisgyermeket, akit olykor szembesít egy kis ellenállással a saját érdekében, hogy meg tanulja kezelni azt, és megtanuljon felülemelkedni rajta, túljutni rajta, hogy felnőjön. Mert ez az, ahogy fejlődünk.
Azonban a gyermeknek a természetes ösztönei azok, amelyek nyomják a fejlődés felé, és soha nem ül egy helyben, amint folyamatosan megpróbál leküzdeni, megérteni, érezni vagy eltörni valamit. Eközben a személynek dolgoznia kell, a saját vágyain.
Képzeljük el, hogy egy érdektelen, unatkozó gyermek, aki túl lusta játékokkal játszani, ül egy teremben, pont úgy, mint mi, állandóan álmos, lecsukott szemekkel. Hogy fog fejlődni és felnőni? Pontosan ez történik most velünk most.
Azonban a Teremtő nem tér el a programjától. Fel kell emelnie mindenkit az Ő szintjére, ameddig egyforma nem lesz Hozzá. Tehát, mit lehet tenni, ha a valaki csak úl ott, csukott szemmel? A Teremtő addig „üti” a személyt, ameddig fel nem ébred.
Még is, ha valaki sétálni akar fájdalom ösvényén való lemenetel helyett, egyetlen egyszerű szabály van: „Ő az aki, a legmegfelelőbb környezetet választja minden pillanatban, az előrehaladásra.”
kn
