Ki ne kívánna végtelennek és boldognak lenni?
Kérdés:
Ha kabbala eszközöket kínál számunkra, egy végtelen lélek kifejlesztéséhez magunkban, ez olyan mintha két lehetőség között kellene választanunk: Egyik „Én,” aki jóképű, gazdag, fiatal, és örökéletű, vagy a másik „én,” amely gyenge, múlékony, és halandó. Akkor miért olyan nehéz az embereknek egyetérteni ennek a tanulásával?
Válasz:
Ez a választás, tényleg rajtunk múlik? Ha valakinek az egoizmusa megkapná a választást a jó és a rossz között, kétségtelenül azt választaná, ami jó. Ha kapna egy teli és egy üres poharat, nem hezitálna felkapni a telit.
Ez nem egy választás önmagában. A személy ösztönösen cselekszik, ahogy a természet diktálja azt, és nem is tud másképpen. Ha rosszul választ, ez azt jelenti, hogy vagy hibázott, vagy beteg volt. Más szavakkal semmilyen szabad akarat nincs itt.
Azonban a probléma az, hogy az egészségessé, jóképűvé, teljessé és végtelenné válásnak ez a lehetősége, egy fal, egy elrejtés által van lezárva. Senki nem látja ezt az állapotot, nem érz ezt, az egoisztikus vágyain belül.
Ebben a fizikai életben, érzem és látom, mi ad nekem élvezetet, és még ha ez ideiglenes, legalább ez tiszta a számomra. Ezek az élvezetek, felülvizsgálatra kerülnek az egóm, az állati testem, az Önvalóm, az egész családom és mindaz által, amivel kapcsolatban vagyok. Ez az, ahogy az egész világ él.
Hirtelen, felkínálnak valamit, amire nincs vágyam, vagy mások nem támogatják. Akkor hogyan válasszam ezt? Világos, hogy a bestiális érdekeimet fogom követni.
Ezért, fejlesztenünk kell a rejtett részre irányuló vágyat, amit úgy nevezünk: „adakozási vágy.” Ez valami teljesen új, és amikor a személy megismeri, egy teljesen új világ, egy új valóság tárul fel. A személy, és önmaga különböző lesz, mert új érzékelési szervek és új vágyak jelennek meg benne.
Egyszerűen kettéosztja magát, egy világos vonal mentén: egyik oldalon lesz minden, ami ma a birtokában van, a másik oldalon minden új, és a két oldal között nem lesz semmilyen kapcsolat. Ami ezen az új oldalon van, ezt nevezzük új léleknek. Azonban a személynek fejlesztenie kell ezt a rendszert, abból a pontból, amit abban a pillanatban birtokolt, amikor nincs még semmilyen célja vagy irányultsága.
A probléma abban a tényben rejlik, hogy a személy nem látja mi a valódi haszon a számára. Ezt lehetetlen az egóval látni.
Ha a személy azt hiszi, hogy valamilyen spirituális világot ábrázol, és arra is vágyik, valójában ez azt jelenti, ugyanazt a materiális világot látja, amiben él. Csak azt hiszi, hogy ez valamely része a spiritualitásnak, valójában az egész semmi más, mint anyag.
Még is, mindez a nagyon csalóka, illuzórikus kép, szükséges az autentikus valóság felépítéséhez, kifejezetten segíti azt.
kn
