A szellemiség világának ízét kóstold ma
Lehetetlen elképzelni, hogyan élnénk, ha látnánk, hogy állatok vagyunk. Ha az ember nem találta volna ki a vallást (a hitet), hogy fékezze az egoizmusát. Csakhogy mindegyik azon alapul, hogy van élet a halál után.
Ám az Elfogadás (kabbala) tana mást tanít. Azt állítja, hogy mi most tartózkodunk a “halál” nevű állapotban és ettől eltér az, amit “életnek” neveznek.
Ha így van, akkor csak egyszer létezem ebben a világban és semmi nem marad a halál után belőlem? Mi jöhet vissza? Mim van, ami visszahozható? A test meghal, elveszti a mozgató-erejét, mint egy gép, ami leáll. Hová megy ez az erő? Nem lehet, hogy felfelé megy, az eredeti “helyére”? Nem, a molekulák leálltak. Volt bármi szellemi benne?
Hogy lehet, hogy vannak elképzeléseink egy túlvilágról? Az egész világ hisz ebben. Abban van valami vigasztaló, hogy elképzeljük, hogy a halál után is létezhetünk valahogy.
Akkor miért mondják a Kabbalista (elfogadási) könyvek, hogy ha nem javíttatjuk ki magunkat ebben az életben, vissza kell térnünk és újra testbe-születünk, reinkarnálódunk? Igen: csak rá kell jönnünk, mit is jelent ez.
Az Elfogadás Tanában (kabbalában) a hit az elérés. Azt jelenti, látom és érzem a szellemiség világát, ahogy írják: “Ízleld és lásd, hogy jó az Úr(az Adó)” Minden érzékemmel érzékelem, “testem minden ízével”. Ez nem hit: ez a legvalódibb érzékelés, ami csak lehetséges, – ez az élet, az újjászületés.
