Ne kerüljünk a Teremtő munkájának útjába!
Kérdés:
Mióta elkezdődött a spirituális fejlődésem, különböző vágyakat éltem meg, amelyek az anyagi világra vonatkoznak. Folyamatosan próbálok egy védőpajzsot tartani magam elé ellenük, erőből és tudásból, de hiába. Akadályozza ez az előre menetelemet?
Válasz:
Ne tegyen senki semmit, a természetes impulzusai és vágyai ellenében. Semmilyen kényszer nincs a spiritualitásban. Nem kell lenulláznunk a vágyainkat, erőszakosan elnyomni vagy megállítani magunkban. Éljünk úgy, ahogy mindig, ahogy általában viselkedünk, de tegyünk meg mindent a Reformáló Fény magunkra húzása érdekében.
Eddig a személy a természeti ösztönei által volt vezetve a fejlődés útján, amelyeket a születésénél megkapott, és amelyeket a felnőtté válás során szerzett meg, és a környezete befolyásaként, és amely elültette az összes értékeket számítási eljárásokat benne. Mindez az anyagi természetből származik.
Azonban most a személy kapott egy lehetőséget, egy második természet megszerzésére, tehát ezt kell hagynia, kifejlődnie. Semmit nem próbáljon meg erőltetni; ez tilos. Ne zavarjuk a Teremtő munkáját! Csak tegyünk erőfeszítéseket a saját spirituális fejlődésünk elősegítésére, és egyik anyagi vágyat, vagy minőséget sem kell megérintenünk. Ne próbáljuk meg legyőzni őket. Az ellenállás ereje a Fényből származik, amely a megszorításokat teszi mindenkiben, és amely a kezünkbe adja a szűrőt.
Hősnek lenni nem azt jelenti, hogy a bennem lévő vágyakat külső módon megsemmisítem, mintha érdektelen lenne, mi történik bennem, és hogyan tekintek kívülre. Ezt nevezzük Musar megközelítésének (vallási etika) amely elfogadhatatlan a kabbala nézőpontjából.
Hagynunk kell a Reformáló Fényt dolgozni, és minden kabbalista eljárásunk erre irányul. Nekünk csak a feltételeket kell megteremteni a szívben lévő pont növekedésére, egy eljesen új világ irányába. Ez az, amit tehetünk, semmi más.
Mindeközben, ne aggódjunk amiatt, hogy mi történik az elsődleges természetünkkel a fizikai világban. Éljünk, tegyünk meg bármit, amit szükségesnek érzünk, a normál létezéshez, és ne harcoljunk a vágyaink ellen. Azonban minden figyelmünket fókuszáljuk a valóság msáodik részére.
Ami majd kialakul, mint ennek a második természetnek az eredménye, és a mód, ahogyan változik az első természet nem tudható előre. Talán, a spirituális fejlődés egy pontján nagy kegyetlenséget érzünk, vagy anyagi nyomást még több evésre, szexre, családi életre, hatalomra, vagy egészségre.
Ne próbáljuk meg ezeket korrigálni; csak tartsuk fenn, a Fény magunkra vezetését. Lülönben csak kárt okozunk magunknak. Ez egy fontos figyelmeztetés. Fájdalmas látni mennyi ember okoz önmagának fájdalmat, amikor harcol a vágyaival.
kn
