A Filozófia bukása
Ősi időktől a mai napig a kabbalisták (elfogadók) párhuzamosan haladtak a filozófiai gondolatokkal, amíg az utóbbi lángja kihúnyt.
Történelmünk teljes ideje alatt az örömkapás növekedett s ez egyre nagyobb tettekre indított minket az egó terén,a vágyak megvalósítása által: szerzés, gyűjtés, elfogás, fejlesztés stb.
De ma az egó fejlődése végére ért, a javítás ideje jött el. Kimerült s elérte a teljességét az egó.
Most ebben a „csomagolásban” a világban már semmi nem tölt be minket, nincs mit élvezni, bajban vagyunk.
Ez a helyzet: merre tovább? A Marsra vagy a Holdra? Az óceán alá? Ismeretlen életformák felé? Miért?
Már semmire nincs szükség. nem lépnek föl új szeszélyek és vágyak. Vége a játéknak. Ez a jele a filozófia végének, s a racionális fogyasztói megközelítésnek, melyben az ész vezette a vágyak hajhászását. Elhalványulnak a vágyak és ezzel az ész is feladja.
Látni fogjuk, ahogy az emberiség egyre butább lesz. meglepően ostoba dolgokat írnak, néznek a tévében, mint a kisgyerekek, olyan dolgokkal, ami ötven vagy száz éve elmebetegségnek tűnt volna.
Ezért hal ki a filozófia. Az elmúlt pár évtizedben reménytelen kísérleteket tett önmaga megmentésére, egy mellékúton találva magát a történelemben. Senki nem veszi komolyan ma már, nincsenek erre vágyak.
Már nem vágyunk nagy teljesítményekre. Nincs szükség az emberi észre, s a többség boldog az állati szinten. A kör végéhez értünk, a munka elvégezve.
Amíg a filozófusok „felül voltak”,a kabbalisták (az elfogadók) csöndben voltak, várva az egó végkimerülésére. Most válaszúton állunk: a múlt mögöttünk, mi kell feltárjuk az új kort.
