A tudás hiányának kiegyenlítése a hit által
Egyszer valaki kiszámította, hogy 3,800 különböző vallás és hit van a földön, de mindegyik két elképzelés körül forog: test és lélek. Valóban, ha semmit nem érzékelünk a bestiális testen kívül, úgy élünk, mint egy állat. Úgy tűnik a számunkra, van egy lelkünk, valamiféle „élet, túl a testen.” Valaki tudni akarja, hogy mi az oka az életének, Miért él?
Még ha meg is kaptuk a törekvéseket és a kérdéseket annak érdekében, hogy válaszokat találjunk a természeti törvényeken belül, mégis a miszticizmus felé fordulunk ezekkel, alaptalan feltételezésekhez, és azután úgy vesszük ezeket, mint megfelelő alapokat, az életünk okának felismeréséhez, aminek a „vége” itt van, a „folytatása” odaát.
A kérdés, hogy hol fog az életünk végződni, zavar bennünket. Ez azért van, mert az érzékelésünk az időben határolt, és nem kapcsolódunk egy adott pillanathoz, mint az állatok. Mi számolunk a jövővel, és tudni akarjuk, mi fog történni ettől a pillanattól. Azonban a „Mi az életem célja?” és a „Mi fog történni a halálom után?” kérdések, már felette állnak a természetnek.
Ezért az emberiség kitalálta a vallásokat és a hiteket: ezeknek kell kompenzálnia a tudás hiányát, vagy a tényeket hit alapon, ami a bizonyítékok nélküli feltételezéseket jelenti. Még csak tudatában sem vagyunk ezeknek, azonban ez működik minden szinten, a legkisebb dologban, minden pillanatban, az út minden lépésében, minden irányban és az élet minden szintjén.
Minden hiányos tényt hittel egészítek ki, és azt gondolom, hogy pontosan ez az, ahogy ez működik. Gyakran ez történik, de gyakran nem. Ez az, ahogy az életünk halad.
A létezésünk minden pillanatában, az idő, a mozgás, a tér és valóságban való létezés minden részében, van egy hatalmas, ismeretlen rész, nevezetesen:
1) Az ok, amely Fentről ereszkedett le,
2) az okozat Fentről determinált, és
3) Mi, az ok és okozat determinációjában vagyunk, és egy keskeny résen át érzékeljük az életet
Ezért érezzük szinte kötelezőnek, hogy minden ismeretlent, hittelt kompenzáljunk. Az emberek azt hiszik, hogy van egy Felső Erő, a „szellem,” amely mindenben megnyilvánul, ami létezik, ez ad életet, és határozza meg a sorsot. Ez a lényege az anyagnak, mely a „lélek” által determinált, amely az életet adja.
Ez azért van, mert a mi egoizmusunk azt akarja hinni, hogy a végtelenhez tartozik. Nincs bizonyíték erre, de az előnyei miatt, ezen a módon gondolkodunk.
A szervezet ellenállási mechanizmusa nem engedi meg a számunkra, hogy egyetértsünk bármivel, ami ezzel ellentétes.
Máskülönben, az életünk lehetetlen lenne. Ha valaki nem érezné a végtelen lehetőségét, és ha abszolút azt érezné, hogy ez az élete véges, képtelen lenne élni. Képzeljük el, hogy valakinek megmondják előre a halála pontos időpontját. Ez keresztet tesz, az egész életére, ettől a pillanattól fogva. Ezért, ettől a pillanattól, a személy pontosan tisztában van, a halál fenyegetésével. Senki nem képes ezen a módon élni.
A legtermészetibb érzékelés, amit a természet adott nekünk, a lélek, amely valamilyen módon élt, a születésünk előtt, és folytatni fogja az életet, a halálunk után, a lélek ruhája a test, és a lélek legnagyobb jutalma és büntetése a jövendő világban van, nem itt. Mi elvárjuk a jutalmat az összes jelenlegi munkánk alapján.
A személynek még arra sincs szüksége, hogy gondoljon erre. Azonban fog gondolni erről, ettől függetlenül. Mi nem vagyunk képesek szétválasztani ezeket az illúziókat, és ugyanezen a módon, képtelen vagyunk szétválasztani ezt az egoizmusunktól, addig, ameddig fel nem emelkedünk az igazság világához, nem a test halála után, hanem az egoizmus halála után.
kn
