Együttes könyörgés a Teremtőhöz
Valaki azt gondolhatja, hogy önmaga által kell átlépnie az egóján, fejlődnie a spiritualitás irányába, és önmagát arra irányoznia, hogy „Izrael, a Tóra és a Teremtő azonos.” Ez azonban nem így van!
A mi világunkban, mindig várunk, a kisgyermekre, hogy az egyedül végrehajtson valamit, vagy úgy, hogy követi a mi példánkat,vagy úgy, hogy saját maga talál ki valamit, például épít valamit kockákból.
A spiritualitásban olyan fokozaton fejlődünk, ami felette áll, a fizikai világnak. Ott meg kell szereznünk a második természetünket, addig a fizikai világban mindent meg kell tennünk előzetesen, megtanulnunk mindazt, ami bennünk van, és felismerni, ami még vár ránk. Mindez azért lehetséges, mert minden már az ő végső állapotában létezik, a teljes valóság feltárult már.
Valamilyen módon meg kell ragadnunk a spiritualitást, elkezdeni érezni, látni, és feltárni azt. Most még a spirituális világ nem érthető a számunkra.
Meg kell értenünk egy nagyon egyszerű dolgot, amelyet történetesen nagyon nehéz végrehajtani: amikor túllépésről, törekvésről, a cél eléréséről, a Teremtő feltárásáról, és az erőfeszítésinkről beszélünk, mindezeknek benne kell lennie a Teremtő felé intézett könyörgésünkben, annak érdekében, hogy az meghallgatásra kerüljön. Nem tehetünk meg bármit, kivéve a helyes kérés intézését a Teremtő felé.
Most még nem értük el annak a megvalósítási pontját, hogy „nincs senki rajta kívül,” hogy a Teremtő az összes cselekedetben részt vesz, és mi egyszerűen csak a tárgyai vagyunk ezeknek az akcióknak. Mi csak MAN -t(Mayin Nukvin – “női víz”) emelhetünk fel, tehát hogy a Teremtő hajtsa végre ezt az akciót.
Mi állandóan kapcsolatban vagyunk a spiritualitással, ugyan azon a módon, ahogy a ezzel a világgal, ahol érezzük, hogy meg kell tennünk dolgokat a „saját kezünkkel.” Szétszórjuk az erőfeszítéseinket különböző irányokba, ahelyett, hogy kérnénk a Teremtőtől.
Ha nem formázunk egy belső könyörgést a Teremtő felé, akkor nem törekszünk az adakozás felé. Mindezek után, teljesen magától értetődő, hogy nem vagyunk képesek saját magunk által az adakozásra. Ezért kell könyörögni a Teremtőhöz. A csoport nem tudja helyes módon megvalósítani és elmagyarázni mindenkinek, milyen cselekedeteket kell együtt megtennünk.
Mondva van: „Izrael Fiai könyörögnek ettől a munkától.” Ők maguk fel akarták építeni Pithom és Ramses csodálatos városait. Miután felépítették, látták, hogy minden az egoisztikus vágyaikat szolgálta, hogy élvezetet kapjanak. Ekkor ők kihívták a Teremtőt, hogy ő hajtson végre változást.
Más szavakkal, csak erre számíthatunk. De a végrehajtó erő, amely meg fog bennünket változtatni, csak akkor jön el, ha kérjük, hogy eljöjjön. Mi halljuk ezt, százszor, vagy inkább ezerszer, de csak a Felső Erő képes megadni az érzékelés lehetőségét a számunkra.
Azonban a csoport véleménye közelebb visz minket ehhez. Ha mindenki folyamatosan megpróbálja emlékeztetni, és még inkább erőltetni magát, hogy végig gondolja mennyire fontos egyesülnünk a Teremtő felé való könyörgésünkben, akkor ebben mindenkinek az erőfeszítése számítani fog. Ez a sokak imája (Tefilat Rabim) ami kinyitja a spiritualitáshoz vezető utat.
kn
