Csak azt látod majd, semmi mást
Kérdés:
Azt magyaráztad, hogy a tanult anyag, a Talmud Eszer Szefirot és a Zohár a köztünk lévő kapcsolatokat írja le. Mondanál példát egy ilyen kapcsolatra?
A válasz:
Ha már a szellemiségben (Adásvágyban) volnál, mindent látnál a könyv olvasása közben. Éreznéd feltárva a köztünk lévő kapcsolatok erőit, erejét, jellegét, működését, s hogy hogy állnak össze egyetlen hálóvá, mely összeköt mindenkit.
Résztvennél ebben az erőmezőben és munkájában a Sehiná (Jelenlét) ragyogásában. Láthatnád, hogy lehetünk aktívak ebben, mit adhatsz hozzá te magad. Olvasás közben látnád, ahogy az egész háló viselkedik.
Sajnos, amíg nem vagy benen a szellemiségi elérésben 8az adásban),addig ezt lehetetlen átadni. Ahogy a Báál Há-Szulám írja egy versében. ” Amit a szemed látni fog, csak azt látod majd, semmi mást.”
Amíg nem éred el az adás-vágyat a szellemiséget (spiritualitást) addig olvasás közben csak remélheted, hogy majd feltárul mindez neked. A kabbalista szövegeket szegula-ként (csodaszerként, varázs-szerként) olvassuk, nem a tények miatt.
Mondjuk, képzeljük el, hogy vak vagyok, és egy fizika professzor elmagyarázza nekem az optika törvényeit. Hogyan szóródik szét több színre fénysugár. De hát csak hallok erről. Nem értem, miről beszél, csak hallok róla, hogy van ilyen is.
Egész életemben maradhatok vak, s nem értek meg semmit esetleg. de ha külön erőfeszítéseket teszek, hogy megérezzem, miről beszélnek, akkor életem részéve válhat mindez. Ezt nevezik úgy, hogy “ízleld, s nézzd, milyen jó a Teremtő”. Meg kell nézni, ahogy az Íz rá-él a Fényre, érezni kell a Fény Ízét.
Azután kezdődik a Kabbala tanulása, ha már ez az íz ráél s érzed te is.
kgy
