Az akadályok fölé emelkedni
A Zohár olvasása közben nem a szöveg értelmére fókuszálunk, hanem a szándékunkra. Hogy hogyan tudunk ráhangolódni jól. Minek olvassuk a Zohárt? Mi történik eközben velünk? Mi érint minket ebből? Mit szeretnénk eredményként?
Csak ezek átgondolása után próbálunk a szöveg értelmébe behatolni. Csak “kitisztítva” magunkban egy Helyt, csak akkor jutunk el a vágyott hatáshoz. Különben nincs Helye a feltárulásnak.
Kérdés:
Hogy készítjük el a Helyet?
A válasz:
Az akadályok fölé emelkedve készülünk föl. Az ember eljön a Kabbala tanuló csoportba, randevúzik a Zohárral, találkozik egy csomó társsal, akinek az övéhez hasonló gondjai vannak, s ez nem véletlen. Mert nincs itt senki más, csak a teremtő.
Helyesen kell számítást végeznem: nem értem a szöveget, nem értem, miért nekem kell itt tanulnom, s mégis fölé kell emelkednem az akadályoknak, ,a társakkal való egyesülés érdekében. Így készítjük elő az alapot, jövendő emelkedés helyét készítjük elő: a Malkutot alakítjuk ki. (Erről szól a Zohárban a Bevezetés: A Menyasszony Éjszakája”.)
A lecke idejében kapok olyan lehetőségeket, amik máshol nem jelentkeznek.Hogy mennyire fontos nekem a teremtő feltárása, a neki való öröm okozása? Hogy az egóm fölé emelkedjek és egyesüljek másokkal az ő feltárásért? A célomat a fontosságukkal mérem.
Mindenkor új akadályokat kapok, s az egónak a torkára kell lépnem, folytatva az utam, ragaszkodva a társulás egységéhez, az alapforrások közvetlenségéhez. Ez nagy munka, a “Hely elkészítése” a teremtő reveláláshoz.
