Akárki képes hozzáadott erőfeszítésre
Elég ha van vágyunk a társulásra, majd a Fény fog társítani. Ezek a vágyak évezredek óta érlelődnek bennünk s most fejlődött ki az ismeretlen felé vonzó pont a szívben.
De ez nem elég! Kétpólusú a hatás, hasadt a vágy: az egyik az evilág felé vonz, a másik, a “pont a szívben,” pont az ellenkező irányba a szellemiség felé. Mit tegyünk e bipoláris vággyal?
A mit tehetünk:L egyiket a másik fölé rendeljük. Ezért társulunk egy csoporthoz, hogy a szívpont vágyát erősítsük. A csoport érdekében kifejtett erőfeszítésből nyerem a plusz erőt, azzal, hogy nem akarok berontani a szellemiség világába, hanem elfogadom a feltételeket, szabályokat, “a társ szeretete vezet az Adó szeretetéhez”. Vagyis a közös vágy felé teszem az erőfeszítést.
Aztán a társaktól kapom meg azt az erőt, amiben benne van az én szívpontom, felturbózva az ő erejükkel. Ezt nevezzük szellemiségi hajlandóságnak (Istotekut). Az induló vágya Racon. Tehát ezért mondják a kabbalisták, hogy a Felső Erő világai eléréséhez kell vágy és hajlandóság: “Racon ve Istotekut” (see Part 1, Talmud Eszer Szefirot).
A felső Erő fénye ezen a hajlandóságon épül fel, ami a természetes önző vágyaim fölé épül, szűrőként és kijavítást hoz bennem: társít a többiekkel egy közös vágyba, amiben feltárul az Adó, a teremtő.
kgy
