Dr. Michael Laitman

Ne próbáljunk meg vitatkozni a Teremtővel

Kérdés:

Az egész világot szeretném felébredve, tudatosnak látni. Hogy érhetném ezt el?

Válasz:

Nem léphet ki azokból a kötelékekből, amelyeket a lelkek közös rendszerének korrekciója feltár ma. Ez a feltárás ma hatalmas. A kérdés az, milyen mértékben befolyásolhatjuk ezt?

A világ még nem érzi a Kabbala szükségességét, mert még nem tudja hozzákötni, hogy mi történik, a korrekciója során. Az ember ezt nem akarja. Amikor valami rossz történik velem, keresek valakit, akit hibáztathatok, és soha nem hibáztatom magamat. Az, hogy mindig hátat fordítunk a korrekciónknak, természetes az egoizmusunk számára

Ebben a fajta elrendezésben, azt kell tennünk, amire képesek vagyunk. Amire nem vagyunk képesek, legalább egy utat kell lefektetnünk, amelyet a következő generáció követhet, és amelyen mehet. A helyet, ahol elvégezhetjük a feladatainkat, a Teremtőtől kaptuk, és ezt nem tudja megvitatni velünk.

A világ felébred, de nem az általunk megkívánt értéken. A teremtőnek más terve van. Mindezek után, a benyomások, amely belenyomódtak a lelkekbe az evolúció során, el kell, hogy érjék a mélységüket. Ehhez azonban idő kell.

Mi jobban szeretnénk, a díjat előre; azonban megismertük a lélek felépítését, felismertük, hogy a lélek két állapota között cselekedetek milliói fekszenek, melyeket a kapni akarás hajt végre. Időnként a komputer „lefagy” 30 másodpercre, és semmi mást nem lehet tenni, várni kell.

És mégis, az idő folyamata felgyorsul. Egy félóra kellett, egy egyszerű program letöltéséhez, most egy egész mozifilmet letölthetünk fél perc alatt. Mégis, minden esetben türelmesnek kell lennünk. Túl sok cselekedetnek kell megnyilvánulnia a Shechina (Istenség) kollektív vágyában. Sürgetve vagyunk, hogy minél gyorsabban megtaláljuk a saját lenullázásunkból, a fontosságát és szükségességét az ilyen akcióknak.

Ezért, egyszerűen nyomjuk a gázpedált tövig, ami azt jelenti, hogy annyit adunk a világnak, amennyit csak tudunk, bármilyen visszajelzést is kapunk erre. Ez nem tőlünk függ. A világnak megvan a saját fejlődési üteme. Nézzük meg azt a hatalmas erőfeszítést, amit Baal HaSulam megtett, és csak and 60-70 évvel a kétségbe esett felhívásai után kezdett el valami megmozdulni.

Nem látjuk a teljes skáláját az egoizmusnak, a korrekció felé közeledni. Valóban számba kell vennünk a szerény erőinket, annak érdekében, hogy alkalmazni tudjuk azokat a disszeminációban, a legnagyobb hatékonysággal. Ha nem, akkor a szavaink elvesznek az emberek füléből, és nem ültetünk el semmit a szívünkbe.

Beszéltem erről Rabashnak és más kabbalistáknak, akiket meg szoktunk látogatni. Láttam őket lángolni ebben, egy ugyanakkor nagyon türelmesek voltak. Valódi töltéssel rendelkeztek, de mit tudunk tenni egy olyan gyermekkel, aki a saját játékával játszik? Idő kell a kiemelkedéséhez.

Ezért dolgoznunk kell keményen ezen, önmagunk mentén. Ezen a módon képesek leszünk áthatolni a világra való felébredéshez, a lelkek belső hálózatán, és az emberek még csak a TV-t sem akarják bekapcsolni, vagy részt venni egy bemutatkozó leckén.

Helyezzük rá a vágyainkat azokra az akciókra, melyek a csoporton belüli helyes kapcsolat kiépítésére irányulnak, ahogy azt az előző kabbalisták tették. Amennyire a külső hallgatóság készen áll, olyan mértékben kell a tudást átadni nekik, kicsiny adagokban. Teáskanálban adagolva, ahogy mi etetünk egy kisgyermeket.

kn

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,410 seconds.