A gyűlölet határán
A Fény elérésének érdekében, erőteljesen kell a Fényt igényelnem. Azonban mivel egoista vagyok, ezt az igény nagyon durva, és a gyűlölet határán van. A szó szoros értelemben nem állhatom ki ezt a Fényt, nem akarom, és szidom, bármi is történik velem. Valóban mindent a Fény okoz.
Akkor, érzem saját teljes elégtelenségemet a Fényhez viszonyítva, felismerve, hogy a Fény az, ami ellentésbe fordít, és most ez rossz érzésekkel érint meg engem. Mindettől, a sötét ürességet elkezdem megismerni.
Csak miután megtapasztaltam a teljes sötétséget, mint egy előnyös dolgot (Itaron), kezdek el valami nagyobbat érzékelni (Yoter) mint a sötétség; elkezdem megismerni a Fényt. Más szavakkal, muszáj durvának, nyersnek lennem, “egy hatalmas bűnösnek,” annak érdekében, hogy elérjem a Fénnyel ellentétes állapotot. Akkor képes leszek elérni az összes lehetőségét a Fénynek.
Ha a sötétség egy kis fokozaton éreztem, lehetetlen elérni a teljességet, amelyet a Fény hordoz önmagában. Ennek így kell lennie, hiszen a „egyiptomi sötétség” a saját, valódi egoisztikus vágyam.
Azonban ennek a sötét ürességnek a megtapasztalása érdekében, szükségem van a Fényre. Aki nem tanul, nem lép be a sötétségbe. Ez teljesen ellentétes! Annak a ténynek köszönhetően, hogy valaki magára vonzza a Felső Fényt, a tanulás során, felfedezi, a sötétség mértékét. Végül is, az egész evolúciónk a Fény befolyása által bomlik ki, és ez vezet bennünket az összes fázison keresztül. A személy megtapasztalja a Fényt és a sötétséget, egymást váltogatva, és ez által halad előre.
A sötétség megtapasztalása jó dolog. A sötétség egy átmeneti állapot a spirituális állapotok között, a fejlődési folyamatomban, hasonlóan ahhoz, ahogy az éjszaka és a nappal váltogatja egymást.
kn
