Haszna van a színlelésnek
Kérdés:
Mit tegyek, ha nem kívánok része lenni a csoportnak, csak színlelek, mert mondják, hogy ez szükséges a cél eléréséhez?
A válasz:
Igen, de ne azért színleljek, mert muszáj, hanem, hogy támogassam a társakat, erőt adva nekik. Igazából ezzel összezavarom az önzést. Teljes erővel teszem, de az sem elég. Közben felfogom, hogy ha a társak teljes erejüket felém sugározzák, akkor ez inspirál és magam fölé emelkedem. Hogy adjak ilyen illuminációt a társaknak?
Adni kell a társaknak. Odaadom nekik az én felébredésemet, melegséggel veszem körül őket, inspirálom őket, noha én is hiányt szenvedek. Szándékosan színlelek, hogy válaszként ugyanezt adják nekem a társak, csak százszor olyan erősen. Hiszen az én színlelésem őket belobbantja, akarják vagy sem. Mindegy, hogy hazudok,- akkor is inspirálva lesznek és visszasugározzák nekem ezt.
Tehát kiderül, hogy az én mesterségesen felfújt szikrámból igazi láng lesz. Színleléssel kezdtem, de az eredmény igazi beindulás lett. És ez a vágyból jövő tűz mind az enyém. A környezetet használva sikerült elérnem a célt: az önzésből adás lett.
A csoport olyan, mint egy hangszóró, az én bátortalan inspirálásomat sokszorosára növelte. Most, ezzel a keményen-megharcolt vággyal komolyan fordulhatok a teremtőhöz, minden hamisság nélkül.
