Még egyszer a szeretetről
Kérdés:
Mi a barátok szeretete?
Válasz:
A szeretet, egység, egyetlen, közös vágyban. A kabbala a következő példát említi erre: Amikor a Bina eléri a Hafetz Hesed állapotát,(semmit nem akar a maga számára), leereszkedik a Malchuhozt, egyesül vele, és magába olvasztja annak vágyait, hogy kitölthesse azokat, a Bina teljes erejével.
Ez nevezzük szeretetnek: magunkba olvasztani valakinek a vágyait, és kitölteni mindazzal, amivel csak képesek vagyunk. Írva van, hogy valakinek az egyetlen párnájáról kell lemondania; és ez lesz a szeretet manifesztációja, amelyet el kell érnünk.
De hogy lehetséges ezt elérni? Biztosak lehetünk benne, hogy ebben az anyagi világban mindannyiunknak megvan az alapvető szükséglete, és a spirituális világban mindenki mindent megszerez, ami a közös vágyban van befoglalva. (Kli, vessel).
Nagyon fontos látni, mindannyiunkat, mint egyetlen, közös vágyat, és mindent el kell követni, ennek az életben tartásáért. Mindenkinek azt kell éreznie, hogy ez csak tőle függ, és az ő hatáskörébe tartozik, a tetőpont meghatározása a mérőskálának, amely azt mutatja, hogy a világban, mennyi megy át a bűn poharából, a kegyelem poharába. Ezen a módon teremtünk egy helyet, melyet Malchutnak nevezünk, amelyben a Felső Erő, a Teremtő feltárásra kerül, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a végső cél, megelégedettséget nyújtani a Teremtő számára.
De ezt nem egyszerű megcsinálni, a Teremtő viszonylatában; még mindig hiányunk van az Ő Fényéből. Tehát, legalább azt végig kell gondolnunk, hogyan helyezhetünk örömet arra helyre, ahol Ő rejtőzködik, arra a helyre, ahol az összes ráirányuló vágy össze van szedve. Ahogy ez írva is van: „a teremtmények szeretetétől, hogyan juthatunk el a Teremtő szeretetének irányába.” A teremtett lények szeretete, jelen pillanatban, a legáltalánosabb, egyesített vágyban nyilvánul meg.
A kapcsolatot a saját lelkeink között, amit szeretnénk helyreállítani, nevezzük a barátok szeretetének. A barátok egyének, akik összejönnek a fizikai szinten annak érdekében, hogy elérjék, a belső, spirituális kapcsolatot. Mi már tudunk mindent erről; most már csak végre kell hajtanunk.
Végtelen sok szó hangzott már el erről, de minden alkalommal ezek a szavak új értelmet kapnak, a személy éppen meglévő állapotának megfelelően. Nekünk csak magunkba kell olvasztani ezeket a szavakat, még mélyebbre önmagunkban, és a Fény megérkezik, és fejleszti az emberben a teljes képet, szavak nélkül. Akkor mindez érthetővé válik a számunkra.
Ehhez türelem kell. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, hogy várnom kell, és mindent elhalasztok későbbre, holnapra. Türelmesnek lenni azt jelenti, megteszünk minden lehetséges erőfeszítést ma, de ha nem látunk semmilyen jelet a sikerre, bizunk abban, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet.
kn
