Valaki, aki létezésbe hívja a világokat
Kérdés:
Ahogy én haladok előre, egyre jobban kéne örülnöm annak a ténynek, hogy van egy Felső Erő, amely fejleszt engem. De nem tudom, hogy tudom ezt elérni, hogy bízhatok a Felső Erő létezésében?
Válasz:
Ne bízz benne! Nem kell, hinni a Felső Erőben addig, ameddig nem aktiválja az erőt, itt lent. Nincs Teremtő, a teremtmény nélkül. Mi csak a kérésünknek megfelelően haladunk MAN, ami a természet erőinek befolyására irányuló.
Amikor a kabbalisták leírták a Partzufokat, csak az adakozásról beszéltek. A Partzufok, per se, önmagukban nem léteznek. Pontosan ugyanezen a módon írtak az erőfeszítésekről és a létezésről: nincs Teremtő és nincsenek világok; semmi nincs, ha az ember nem aktiválja magában az adakozás erejét.
Mihelyt valaki aktiválja az adakozás erejét magában, a világok azonnal feltűnnek, nem relatív módon az ő számára, hanem egy általános érzékelésben, mivel ezek nem is létezhetnek másképpen. A teljes valóság, beleértve a spirituális világot, nem létezik az emberen kívül. Ez az, amit a kabbala bölcsessége úgy hív „a valóság érzékelése.”
Tehát, miben hihet az ember? Az emberen kívül semmi nincs, minden csak benne létezik. Ha mi nem képzeljük el magunkat, hogy mozgásban vagyunk, nem építjük fel magunkban a világok rendszerét.
Abban a pillanatban, ahogy készen állok az adakozásra, azonnal szembesülök a Végtelen Fénnyel. Akkor közte és köztem a világok, vagyis a kommunikációs eszköz köztem és a Végtelen Világ között, megszületnek, Ha nem hajtom végre az adakozásra irányuló cselekedeteket, semmi nem történik.
A teljes spirituális valóság (nem beszélünk a fizikai világról, mert az képzetes, nem valós) az emberen belül létezik, annak a mértékében, mekkora az adakozás ereje az emberben. Ha nem rendelkezik az adakozás erejével, akkor semmi nem létezik benne. Nem mondhatjuk, hogy van bármi, az emberen kívül, hacsak nem ő maga nem épít fel valamit, teremti, és ülteti gyakorlatba.
kn
