Hogyan adjam fel igazán az önzést?
A kérdés:
Mit jelent a csoport előtt lenullázni magam? Az ön-lenullázás az az egó feladása?
A válasz:
Az ön-lenullázás nem az egó megszüntetése. Megszüntetem, lenullázom magam a főnök parancsára, a rendőrség előtt vagy a gyerekem előtt is. Ha kérnek valamit, lefagyasztom a magam vágyát és az övékét teljesítem.
De igazából semmit sem nullázok le. Csak az egyik baj helyett a másikat választom. Az egyiket előnyben részesítem, egészséges egoizmussal. Ez még nem szabad választás.
Ha megértem, hogy azért kell magam lealázni a csoport előtt, mert akkor valamit nyerek, akkor ez nem ön-lealázás. Ez csak logikus egoizmus, számítás. Az igazi ön-lenullázás akkor kezdődik, mikor reálisan tudom, hogy erre igazáén nincs szükségem. Komoly ön-leltározás után rájövök, hogy semmi hasznot nem látok ebben, s mégis az eszem ellenére és érzésem ellenére megteszem.
Fokozatosan lehet ide eljutni. Minden más az észen belül marad. Azért választom a csoportot, mert jobb nekem ott, mint kívüle. Sokan járnak mindenféle klubokba, mert megéri nekik. A vallások is ilyen személyes előnyökre támaszkodnak.
Viszont a kabbala az egoizmussal ellentétes elvekre alapul. Itt nem azt keressük, mikor járunk jól, mikor nyerünk. Noha eleinte a rosszat akarjuk csökkenteni és a jót kívánjuk, azaz az örök örömet és a teljességet, közben felülemelkedünk az önzésünkön. És akkor el kell vetnünk a régi kapni-vágyó egónkat, énünket, és be kell társulni a csoport közös vágyába.
Olyanok vagyunk, mint a kommandósok, akik közös bevetésen vannak egy célért. Először önközpontúan döntünk emellett, de idővel rájövünk, fel kell adni az önközpontúságot, és rájövünk, hogy ez a közös egység ez minden egyéni sikernél nagyobb erő.
