Tovatűnő kulcs-elem
Mi csak a szerint értékeljük a dolgokat, mennyire kielégítőek a magunk számára, s kétfajta beteljesülés van: a csak magunknak jó és az adás érdekében jó.
Ha magamnak akarok örömet, akkor nem kaphatok az anyagi dolgok világánál többet. Hatalmas vágyam (hordozóm, kli-m) van, de csak egy pici részből lehet kapni, az “evilágból.” És amit megkaphatok, az is csak ideiglenes örömökből áll, ami behatol majd azonnal eltávozik. Ez így megy egy életen át.
A történelem abból áll, hogy egyre magasabb szinten kerstük az öröm-kapást: ásványi, növényi és állati szinteken. Először a vágy kicsi volt és fokozatosan nőtt nagyobbra s mostanra elérte végső nagyságát, a XXI. századra.
Nincs már nagyobb egoista beteljesülés, mert elértük a fogyasztás, a bekebelezés határát. tehát felmerül a kérdés: ” Mit értünk el a történelem során, szernyi megtestesülés során (gilgulim)? Mi ennek a sokezer éves fejlődésnek célja? ” Az információs lenyomatok (Reshimot) a korábbi utakról bennem őrződnek, s ezért várom a választ.
És akkor egy különleges infó-gén, mém (Reshimo) tárul fel bennem, s ettől a külső részemet kapás-vágynak érzem, ami előre húz, további fejlődés felé. De először a régi módon reagálok az új külső vágyra és megnézem, hogy kaphatok bele valamit, hogyan kebelezhetek be valamit. Nem értem, hogy itt más irányra van szükség, s az öröm nem a kapáson, hanem az adáson alapul.
Időbe telik ehhez az új gondolathoz hozzászokni, megérteni, s átmenni a belsőből a külsőbe. Ezt nevezzük a felkészülés idejének, ahogy fokozatosan felismerem, hogy az öröm nem a kapásban, hanem aza dásban van.
A Bááal HáSzulám ezt nevezi “lélektani gátnak” (Makszom). Egyet kell értsek a kölcsönös felelősségvállalással, az adással, hogy valaki másra gondolva örömhöz juthatok. Elkezdünk ilyen gyakorlatokat a csoportban, fokozatosan felfogva az adás emelkedett valóságát.
Ha ebbe maradnánk benne, akkor megismételnénk az oroszországi kommunista kísérletet. De nekünk van egy különleges elemünk, a “Javító Fény” s ez az erőfeszítésünk mértékében hat ránk. Ez a fény kijavítja a rosszazós természetünket józósra! Megjavít és ettől tényleg értékelni kezdem az adást, és örömet kezdek érezni benne.
Ezt nevezzük csodának. Hirtelen rájövök, hogy végtelen rejtett öröm adódik az adásban s ez végtelen képesség! A legfontosabb és legzavarbaejtőbb elem a Javító Fény. Ez közben végig elillan előlünk.
