Dr. Michael Laitman

A kulcs: a változásra való hajlandóság

A Zohár, Bevezető, “A zár és a kulcs” cikk, 44. pont: Azokon a kapukon belül létezik egy zár és egy keskeny hely, amelybe azt a kulcsot kell belehelyezni.

Először is meg kell találjuk a kulcsot és a zárat. Mik azok? Hol vannak azok? És hogyan vagyunk képesek azokat egyeztetni egymással? A “kulcs zárba illesztése” azt jelenti, hogy kapcsolatot létesítünk két ellentét között a formák azonosságának elérésével.

És végül hogyan vagyunk képesek kinyitni a zárat? Hogyan fordítjuk el a kulcsot abban? Mi magunkat “fordítjuk” a Felső felé annak érdekében hogy hasonlóvá váljunk Vele? Vagy mindez egyátalán nem a mi cselekedetünk, hanem mindezt Ő teszi? Nekünk csak fel kell Őt ébresztenünk és beindítanunk?

Ezek olyan kérdések, melyeket a személy megvizsgál állandóan. A zár és a kulcs egy védelmező mechanizmust jelképez, mely minket az Acilut Világának rendszeréhez igazít, az Arich Anpinhoz.

Az (Arich Anpin) két részre osztotta magát: egy felsőre és egy alsóra. A felső rész el van rejtve, míg az alsó rész fel lesz fedve az alsók számára. Nekünk nincs közvetlen kapcsolatunk Vele, és ezáltal a Bina-hoz fordulunk, amely kilépett kívülre, és ezáltal a felső irányítás vezetőjévé vált.

A Zohár sokat beszél erről, mivel nekünk fel kell ébresztenünk a Fényeket magunkra, melyek belénk vetítik azt a mechanizmust, mely megfelel az Arich Anpin alsó részének. A mi feladatunk az, hogy megadjuk a Felsőnek azt a lehetőséget, újra és újra, hogy dolgozzon rajtunk, és megadja nekünk azokat a formákat melyek egyre inkább tökéletesednek. Legvégül nekünk magunkra kell vennünk annak a rendszernek a törvényeit, mely hozzánk kapcsolódik, le kell alacsonyítsuk magunkat előtte, és ahhoz hasonlóvá kell válljuk.

hzs

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,396 seconds.