Gyűlés utáni Kérdések a Blogról, Első rész
Kérdés:
A barátaimban boldogságot meg frusztrációt látok. Még nem jöttek rá arra hogy mi történt: egy óriási csapás a Fáraónak. Mit és hogyan tudok csínálni hogy segítsek a barátoknak és magamnak hogy a megfelelő kovetkeztetéseket vonjuk le a Kongresszusrol, és 1gy folytatni az előrehaladást együtt? Ki a hibás amiatt hogy csak a célt, az egót közelitettük meg?
Válasz:
Senkit sem kell hibázni. Nekünk értékelni kéne hogy a cél meg lett világositva. Azt hittük hogy képesek vagyunk legyőzni az egónkat és egyesülni a saját erőfeszitésünktől, de ebben nincsen igazunk: Csakis a Teremtő tudja legyőzni a Fáraót, és nekünk pedig azt kel csinálni hogy megkérjük hogy ezt megcsinálja nekünk. Most éppen a mi Teremtő iránti egyesült kikiáltásunkon kel dolgoznunk. Ennek kéne lennie a Kongresszusnak a fő következtetése.
Kérdés:
Sok ember sírt a nyitó szertartás közben. Ez a sírás egy lamentáció volt mindenkinek a saját egoizmusa iránt, vagy ez egy olyan pillanat volt, amikor nem magukról gondolkodtak és megtudták volna csinálni?
Válasz:
Ezek a könnyek a közös lelkesedés-t, mindeddig egóiztikussan hullanak, és a Teremtőnek nincsen semmi köze hozzá. Ezek szerint, egységet éreztünk közöttünk, de nem tudtuk megtartani ezt az érzést. Ez nem azt jelenti hogy bánatozzunk; inkább legyünk boldogak mert jóval világosabb lett az amiért nekünk kel dolgozni.
hd
