Mikor kopogtat a fény, hogy bejönne
A Zohár, Bevezetés, a “ Rabbi Chijjá látomása,” 56-os pont mondja: …“Akkor Ő megüti a 390 firmamentumot, mennyezetet és mind megdöbben és megijed Miatta. A “firmamentum” utalás a (ego-) szűrőre. Azért nem 400 csak 390, mert tíz hiányzik: a Malkhut Malkhut-ja. Ezért nevezi 390-nek a mennyezet szféráit.
A lelkünk hordozóként a vágy mérete által jellemezhető. Ez a méret a vastagság: héberül “Áviut.” Ha létrehozzuk az Első Megszorítást (Cimcum Alef), akkor az Egyenes Fény (Or Jásár) bejön hozzánk és mi elutasítjuk s ettől létrejön a Visszavert (Visszhangzó) Fény (Ohr Hozer).
Az Egyenes Fény akkora, mint a vágyunk, mert a vágy tárja föl a neki megfelelő öröm Fényének erejét. Tehát nem is kell “jönnie” a fénynek. Most, a megszorítás előtt nem érezhetem, hogy benne vagyok a Teremtő Fényében, az egónál Nagyobb Erőben. De ha megvalósítom az Első Megszorításnak megfelelő helyzetet (csoport), akkor új megvilágítást, Fényt kapok.
Tehát ez az, amikor “odajön” az Egyenes Fény. Dörömböl, kopogtat s akkor először el kell küldeni, hogy kialakuljon a Visszavert Fény. Ez jelzi a szűrő keménységét (Kasiut), míg az Egyenes Fény az a vágy-vastagság, az Áviut. Az egó szűrőjéről beszélünk mert ez kapcsolja össze a lelket a Teremtővel, köztük létezik.
A vágy maga, a birtoklás (ego), a Malkhut, négy részre van osztva, s mind tartalmaz tíz szférát, melyek mindegyike tíz részre oszlik. Vagyis összesen 400. de a legalsó részt , a kőszívet, a Malkhut de Malkhut-ot nem tudjuk kijavítani. Ez a tíz szféra kivonódik az összegből s ezért beszél a Zohát 390 firmamentumról, mennyezetről, szűrőernyőről.
Tehát ha a rákapcsoló fonalra rá akarunk kötődni, le kell fordítanunk a Zohár nyelvét, amely most még érthetetlen nekünk, a kabbala fogalmaira.
kgy
