A kinyilatkozás küszöbén
Kérdés:
Ha mi a legalacsonyabb szinten vagyunk, és nincs már hová tovább zuhanni, akkor milyen események kifejlődése okozza azokat a dolgokat, amikről Baal HaSulam jövendölései beszélnek, ahol ő harmadik és a negyedik világháborúról ír, és egyebekről?
Válasz:
Ez sokkal inkább, csak a kinyilatkoztatása az állapotunknak, a megnyilatkozása a gonosznak, mint maga a lezuhanás. Ha az állapotunk lehet még rosszabb, akkor ez egyszerűen a „bűnös” feltárása, amely a törött Kelim (edényeket) illetve vágyakat, vagy Reshimot (információs adatokat) jelent, amelyek még töröttebbek.
A Nekudim világának összetörése után, mi a teljesen törött Kliben vagy vágyban létezünk, de a Reshimot fokozatosan, lépésről lépesre tárulnak fel. Először a Reshimot tárulnak fel, majd pedig a növekvő durvaságnak megfelelően a többi, egészen a végső, legrosszabb Reshimot feltárulásáig.
Mi most, a legalsó rétegben vagyunk, ahol a legrosszabb Reshimot válnak feltárulta. Ezek a Reshimot az emberi szinthez tartoznak, és ezek nagyon kemények, amelynek következtében a legnehezebb állapotok kerülnek feltárásra.
Azonban pontosan ezek a Reshimot felébreszteni bennünket, a korrekcióra. Még ha nem is ismerjük fel őket helyesen, elvezetnek bennünket, a nagy katasztrófákhoz. Mindazonáltal ezeket nem tekintjük korrekcióknak, még ha a spiritualitással összefüggésben, a gonosz feltárulása az a kinyilatkoztatás, amely egyre közelebb kerül hozzánk.
Mi már a sötétségben vagyunk. Ha a sötétség elkezd kitisztulni, az már a Fény ragyogása, és egyre tisztábbá válása. Azonban ha semmit nem tisztázunk le, az a lehetséges legrosszabb dolog.
Amikor a Fény elkezd ragyogni, a jelenlegi állapotunkon, elkezdjük meglátni a sötétséget. A sötétség érzése már a Fény másik oldala. Arám nyelven az éjszaka “Orta,” amely a héber Fény szóból származik. A sötétség a Fény ellentéte, de a Fény önmaga a mi fekete vakfoltjainkon, hibáinkon ragyog, ezért érezzük sötétségnek. Ez már a kinyilatkoztatás..
kn
