A kenyér feladása éhezés közben
Egyetlen mozgalomnak sincs esélye az emberek egyesítésére amennyiben azt a Kabbala bölcsessége nélkül próbálják elérni. Csak ez a tudomány képes nekünk a Felső Fénnyel való kapcsolatot nyújtani, azáltal hogy leírja annak cselekedeteit. Amikor mi ezekről a cselekedetekről olvasunk és arra vágyunk, hogy azokat magunkon belül megvalósítjuk, akkor elkezdünk folyamatosan megváltozni. Nincs más lehetőségünk minderre.
Az emberek összegyűlhetnek mindenfajta csoportosulásokba, de először is kérdezzük meg: Mi a céljuk mindazzal, és milyen eszközzel akarják azt elérni? Azt gondolják, hogy képesek az emberi természetet saját erejükkel megváltoztatni? Amennyiben így gondolják akkor meg lesz-e a teherbírásuk, kitartásuk minderre, hiszen mindannyian egoisták? Amennyiben nem, akkor semmi nem megy tovább az egyszerű beszédnél.
Vannak olyan emberek akik élvezik az adást, mivel természetük így diktálja, ők “önző altruisták”. És ezek az emberek nem értik meg, hogy ők is önzőségükön belülről cselekszenek, mivel nem rendelkeznek a második természettel, a Felülről jövő szikrával. Ők valóban hajlandóak mindent átadni másoknak.
Fiatal koromban, amikor Oroszországban éltem, Leningrádban, beszélgettem egy idő asszonnyal, aki forradalmár volt annak idején. Mindig elmesélte nekem, hogyan adott kenyeret a katonáknak mielőtt azok háborúba indultak. Ő maga éhezett, de engedte meg magának még azt a gondolatot sem, hogy egy morzsát is megtartson önmagának.
Az emberek hajlandóak akár életüket is áldozni, mivel az Ego az állati szintünk, testünk felett létezik. Az Egó a beszélő, emberi szinten lakozik, míg a testünk élete megmarad az állati szinten. És amennyiben a személy úgy érzi, hogy “én”-je sérült, testét akár képes figyelmen kívül hagyni. Amennyiben úgy érzi, hogy állati teste felül akar a benne levő emberen emelkedni, akkor elpusztítja “állatát”. Semmilyen valódi altruizmus nem létezik mindebben.
hzs