Hogy törhet át a köztünk lévő fal?
Kérdés:
Mennyire szenved valaki, ha hirtelen elér az adakozásig?
Válasz:
Valóban, az anyagi világban ismert „józanész” szempontjából, lehetetlen elérni az adakozást, ezen a módon. Ha valaki rosszul érzi mag, csak arra tud gondolni, hogyan fejlessze a helyzetét, és rendezze a problémát és közvetlen módon betölthesse az űrt.
Ez az, ahogy a humán pszichológia működik. Ha rosszul érezzük magunkat, vagy bármi hiányzik a számunkra, akkor elmegyek orvoshoz gyógyszerért, megpróbálok pénzt szerezni arra, amim hiányzik, vagy ha kell, ellopok valamit, vagy bármit megteszek, hogy kitöltsem az ürességet. De mindezen kísérletek, és számos csapás után, elérkezek a kérdéshez: „Mikor lesz ennek vége?”
Az ember kétségbeesik, depresszióba zuhan, vagy elkezd kábítószereket használni, csak azért, hogy eltompítsa a fájdalmat, mert látja, hogy semmi nem segít, amit megpróbált. Tehát, hogy lehet végrehajtani, az adakozás irányába való transzformációt? Ehhez a befejezéshez a testi szinten kell felkészülnünk, a spirituális géneknek megfelelően.
A testi szinten az ember el kezd gondolkozni az adakozáson, mert látja, hogy nincs más választása. Kész adni a másiknak, és a többiek adni fognak neki, és mindannyian érezni fogjuk, hogy ez jó; különben elpusztítanánk egymást, mint a vadállatok.
Ez egy egyszerű önző számítás, a mi világunk szintjén, és ez pontosan azért lehetséges, mert nem az állati szinten vagyunk; elég olyan veszélyes fegyvert birtokolunk, amelyek mindannyiunk számára adnak egy lehetőséget, hogy mindenki mást elpusztítsunk. Végül is ez elkerülhetetlenül elvezet bennünket a következtetéshez, hogy a megváltásunk, kizárólag az adakozásban rejlik. Sokan megértik mostantól, hogy csak az őrültek kívánhatják a következő háborút.
De a testi okok mellett, amik megértetik velünk, hogy az adakozás hasznos lehet, a Reshimoink (spirituális gén, adat) amelyek a törésbél származnak, felébrednek bennünk, a legegyszerűbbtől az egyre növekvő keménységűek felé. Ezek éreztetik velünk, hogy rossz irányba megyünk, és csalódásokat keltenek a fejlődésünk során.
Azok, akik a fizikai és a spirituális Reshimok nyomása alatt haladnak, egyre közelebb kerülnek. Kiderül, hogy a Kabbalisták, akik elrendezték a saját spirituális fejlődésüket és azok az emberek, akiket egy hétköznapi, testi élet irányít, de már elkezdtek kérdéseket feltenni, az élet értelméről, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Bár az utóbbiaknak nincsen működő szívben lévő pontjuk, ennek ellenére, nagyon hasonló kérdéseket tesznek fel.
A tömegek véleménye fokozatosan közelít a Kabbalisták véleményéhez. Van egy őket folyamatosan elválasztó fal, de a hétköznapi emberek egyre közelebb kerülnek a válaszok keresése közben, bár még nem tették fel a saját korrekciójukra vonatkozó kérdéseket.
Eljön az idő, amikor eljönnek és megkérdezik: „Mit kell tennünk?” Akkor kell nekünk készen állni arra, hogy megmutassuk nekik, hogyan érhetik el a teljességet.
kn
