Az elválaszthatatlan páros: a fény és a vágy
A Teremtő-Adó létrehozott valamit a „semmiből” (Jes Mi Ain), és ezt látjuk „vágynak” . Nem tudjuk, mi ez, valami hiány vagy szükséglet érzete, mi is az? Mivel a teremtő teremtette, a vágy elsősorban az a szükséglet, hogy érezzük Őt.
Az ő megtapasztalása olyan öröm, aminek a nyoma bennünk megmarad s újra vágyunk rá, hogy érezzük magunktól. Ezáltal megérti magát és azt, mi is ez a vágy. És elkezd a vágy fejlődni a teremtő által létrehozott vágyon túlra.
A teremtés teljesen egyedi, amit csak a teremtő tud létrehozni, a Felső Fény. Tehát az egész folyamat egy kifejlődés, egy evolúció, amelyben két szereplő működik a Fény és a Vágy. Nincs semmi új a nap alatt. Csak a „lét a semmiből” pontján készült valami új, ez a”nivra” a teremtmény, amely rímel a „bar” (kívül) szóra.
Minden,a felső világokban is minden csak ennek az élvezet-vágynak a műve. Tudjuk, ezt a Fény maga viszi végbe. De változások is vannak- de nem a megvilágításban, hanem a kéj-vágy szintjén. Mi működik,
Pontosan elválik a kettő:
1. A kapás-vágyban alakulnak a változások;
2. csak a Fény tud megtenni valamit.
Tehát ez kettős működés: a Vágy mindig szemben áll a Fénnyel és követel valamit. Ha a Fény nem éri el, a vágy nem változik.De amíg a vágy nem akar változni,a Fény békén hagyja. Csakis együtt tudnak működni.
A vágy és a fény viszonya dönt el mindent, ami a teremtmény s a teremtő közt zajlik. Azt hisszük egymást szólítjuk meg, pedig a vágyban csak a Teremtővel beszélünk. De ő elrejtőzik, fájdalmas és örömteli álarcok mögé.
Nincs más rajta kívül.
