Báál HáSzulám, “Világbéke” cikkében írja: minden egyén egy társadalomban, mint egy csavar, sok más csavarral együtt egy gépezetben. Az egyes csavarnak nincs szabadsága önmagában? hanem a gép közös feladatát együtt végzik.
És az egész gép szempontjából értékelik a csavar hibáit is:
Az első megálló a siker felé vezető úton? az? amikor felfogjuk? hogy egy gép csavarjai vagyunk? s nincs egymással szemben szabadságunk: csak mindenkivel együtt foroghatok: ha a többiek forognak, én nem állhatok meg egyedül:
Tehát csak a kölcsönös felelősség által tudunk közös mozgást elérni. Ha a világ is feltárná ezt a törvényt, az szinte felérne a megváltással. És ha feltárjuk a csoportunkban, akkor továbbadhatjuk a világnak. Ez legyen a terjesztés fő témája: ezt kell elmagyaráznunk. Ez legyen a fő téma az Egységnapokon is.
Térünk vissza a csavar avagy fogaskerék hasonlathoz, bármikor valaki – vakon – azt képzeli, ő szabad lehet.
tehát a csoportba kell kapcsolódnom, hogy érezzem tőlük a függésemet, hogy nincs szabadságom a vágyaim, terveim, gondolataim szintjén sem. Minden másoktól függ és semmit nem tudok megtenni, amíg nincs kölcsönös felelősség és béke köztünk.
A felismerés a kölcsönös felelősségről a kulcsa az ember kijavításának. Ha nem javulok meg, akkor a társadalom sem fog megjavulni, hisz miattuk romlottam meg. Az egyén a társadalom következménye, produktuma. De a társaságomat én választottam és hatalmamban van befolyásolni őket.
Nem lehet kilépni a társadalomból, de szabad vagyok abban, hogy milyen közvetlen társasággal veszem körül magam a növekedéshez.
kgy
